Helló! :*
Meg is hoztam a 18. fejezetet.
Remélem örültök neki ;) És nagyon szépen köszönöm a megjegyzéseket! Nagyon sokat jelent számomra, ha kapok hozzászólást! Ha látnátok, mekkora izgalommal olvasom minden egyes kommentet, akkor azt hiszem, hogy a sárga házba küldenétek :D :))
A másik blogomról pedig annyit, hogy ideiglenesen bezártam. Majd - talán - újra fogom kezdeni, ha ennek a történetnek vége ;).
Nem is dumálok tovább! Jó olvasást! :*
xoxo
N.
- Rob? Te meg mit keresel itt? - kérdeztem az ajtóban álló személytől. Ez meg vajon honnan tudja a címemet?
- Kristen, beszélnünk kell. Kérlek - mondta, szinte könyörgő hangon. Vajon mi lehet a baj? Ennyire hiányzok neki?
- Oké - nem hívtam be, hanem felvettem a kabátomat, a csizmámat, és elindultam vele egy gyönyörű park felé. Imádok ott lenni. Olyan szép, télen-nyáron egyaránt.
- Szóval, mondani akartál valamit nem? - kérdeztem
- Igen. Sajnálom, hogy úgy beszéltem veled azon a reggelen én... - kezdett volna bele a magyarázkodásba, de nem engedtem neki. Rátettem a mutatóujjamat a pihe puha ajkaira, melyek pirosak voltak a hidegtől, és belekezdtem a saját kis monológomba
- Én nem haragszom rád. Sosem haragudtam, csakis magamra. Én voltam a hülye, mert nem fogtam fel, hogy neked mekkora fájdalmat okoztam ezzel az egésszel. És úgy gondolom, hogy néhány hülye álom nem ér annyit, hogy ezen összevesszünk. Szeretlek. Nagyon! Érted? - elvettem az ujjam a szájáról, és vártam, hogy meghozza az ítéletet. Habár, biztos meg fog bocsátani, mert az előbb ő kért bocsánatot tőlem, és képes volt Los Angelesbe utazni miattam.
- Én is szeretlek. Sőt, egyenesen rajongok érted. Mindenedért. A hangodért, a jóságodért, a szemeidért, az okosságodért... mindenedért! - válaszát, egy forró, szenvedélyes csók követte, amelybe még a lábaim is beleremegtek. Szorosan magához ölelt, mert hiába volt rajtam kabát, eléggé fáztam. Ezt ő is észrevette rajtam. Nem akarta, hogy tovább fagyoskodjak. Hazakísért, én pedig beinvitáltam, a házba. Otthon viszont, az ősök fogadtak, akiknek nem is szóltam, hogy elmegyek. Szerintem biztos nem vették észre a hiányom.
Amint szembekerültem velük, rögtön kérdőre vontak
- Kristen Jaymes Stewart, hol voltál? - kérdezte anyám, apám nem mert szólalni, mert mikor anyám ideges, jobb ha mindenki kussba van.
- Hát, csak sétáltam egyet. Szeretném bemutatni nektek Robertet, aki a barátom - az ősök arcán döbbentséget véltem felfedezni. Úgy néztek, mintha magát, a megtestesült szent lelket látták volna.
- Nem is mondtad, hogy van barátod - mondta anyám.
- Nem kérdezted - válaszoltam, s közben huncut mosoly terült el az arcomon - amúgy Rob, ők, mint gondolom már rá jöttél, a szüleim. Jules és John.
- Nagyon örvendek - mondta Rob, és kezet fogott apámmal, anyámnak pedig megcsókolta a kezét. Tiszta Don Juan! - gondoltam magamba.
- Rob, nincs kedved velünk ebédelni. Most lett kész a kaja - mondta anyám. Örülök, hogy ilyen jól kijönnek egymással a szüleim és Rob.
- Köszönöm a meghívást Mrs Stewart - mondom én, hogy kész Don Juan. Látszik, hogy angol, mert egy igazi úriember! Ritka az ilyen a mai világban. A férfiak többsége csak kihasználja a nőket, és nem törődik az érzéseikkel, de Rob más. Nem csak velem ilyen tisztelet tudó, vagy a környezetemben lévőkkel. Hanem mindenkivel. Ilyen emberre van szükségem.
Ebéd közben nagyon kellemesen elbeszélgettünk. Apám újfent megcsillogtatta a komikus énjét, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.
Ebéd után, elbeszélgettünk a nappaliban, Rob pedig a fényképalbumomat nézegette, melyben a gyerekkori képeim is benne voltak. Persze, benne volt a ballagáskor készült képeim is, és az albumomat is átlapoztuk, melyet 12. végén csináltatott az osztályfőnökünk. Többek között, olyan képek is voltak, a családi albumomban, amelyen én pár hónapos vagyok, és tök meztelen. Anyám azt mondta, hogy apu ötlete volt, hogy ilyen "aktfotókat" készítsenek rólam, azért, hogy legyen mit szégyellnem, ha nagy leszek. Hát, bevált a terve. Mikor Rob meglátta, kikerekedtek a szemei.
- Ez... khm, ez te vagy? - kérdezte, miközben a képemet nézte, amelyen én épp tök pucéran, lábaimmal a nyakamban pózoltam. Gondolom, mondanom sem kell, hogy remek rálátás nyílt lányságomra. A szüleim nem voltak a szobában, mert készülődtek. Ma ők mentek vendégségbe, és állítólag ott is alszanak, úgyhogy reggelig szabad a ház. Rob a fülemhez hajolt, rajtam pedig eluralkodott az izgalom.
- Ha jól látom, már akkor is puha, és párnás voltál, odalent.
- Igen, jól látod, csak azzal az eltéréssel, hogy nem voltam annyira nedves odalent, mint most - ismét huncutul elmosolyodtam, Robnak pedig elakadt a lélegzete. Nem tétovázott sokáig. Féloldalasan elmosolyodott, majd megcsókolt. Először csak lágyan becézgettük egymás ajkát, de mikor Rob átcsúsztatta nyelvét a számba, rajtam eluralkodott a vágy. Belemásztam az ölébe, és szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Megéreztem lábaim közt, hogy Rob már tettre kész, de ez vissza is rántott a valóságba. Most nem szabad. Amíg itthon vannak a szüleim, addig nem. Elszakadtam Rob édes ajkaitól.
- Most nem lehet, még itthon vannak a szüleim - válaszoltam, és lemásztam róla. Pedig én is, teljesen be voltam már indulva, de nem szabad hagynom, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljek a vágyaim miatt. Apámat ismerve, még 50évesen is ezzel szívatna. Inkább folytattuk a képek nézését, és sajnos, nem az volt az egyetlen "fiatalkori aktfotóm". Szegény Rob, pedig majdnem eldurrant a gatyájában. Egy fél óra múlva viszont, apu és anyu teljes harci díszben jöttek lefele a lépcsőn, mi pedig már majdnem felrobbantunk a vágytól.
Szerencsére hamar leléptek, s amint záródott az ajtó, mi felszaladtunk a szobámba. Alig záródott be a szobám ajtaja, s Rob máris nekidöntött, s vadul csókolni kezdtük egymást. Hangos zihálásaink villámként csaptak a csöndbe, amely eddig a szobámban uralkodott. Felvett az ölébe, s elvitt az ágyig. Lefektetett rá, és rögtön vetkőztetni kezdtük egymást. A gyomrom is beleremegett, ha arra gondoltam, hogy mit is fogunk csinálni. Hisz már vagy két hete nem volt action, úgyhogy nagyon kiéhezettek vagyunk. Már teljesen meztelenül feküdtem alatta, rajta már csak egy alsónadrág volt, és még mindig csak csókoltuk egymást. Nagyon hiányzott ez nekem. Hogy itt van velem, hogy megölelhetem, megcsókolhatom, szeretgethetem...
Nem engedte, hogy jobban elmerüljek a gondolataimban, mivel egy utolsó forró csók után egyre lejjebb araszolt, s meg sem állt, a középpontomig, amely jelenleg nedves, és nagyon lüktet. Először csak puszikkal halmozta el, majd később nyelvét is bevetette annak érdekében, hogy minél hamarabb elmenjek. Mintha áramcsapás ért volna, úgy vonaglott a testem, Rob kezei és nyelve alatt. Hát, érti a dolgát az már biztos! Nyelvét, hosszú, ámde mégis férfias ujjai váltották fel. Egyszerre kettőt is eltüntetett bennem, s nem kelletett sok, a végső cél elérése érdekében. Az ujjaim a lepedőt markolták, s nyöszörögve tűrtem szerelmem kínzását. Amikor elmentem, a hátam ívbe feszült, és kéjes nyögéseim töltötték be a teret. Rob vigyorogva kúszott fel hozzám, és ismét az ajkaimat vette birtokba, aztán a nyakam kezdte szívogatni, s közben finoman, belém hatolt. Mindketten elégedett sóhajt hallattunk. Először csak lassú tempóban mozgott bennem de én nem sokáig bírtam ezt a tempót, s a fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb ritmusra. Rob a fülembe sóhajtozott, két karját - ami enyhén ki van gyúrva - a fejem két oldalánál tartotta, ajkaival pedig a nyakamat, és a fülemet halmozta el lágy csókokkal. Én annyira beindultam, ettől gyengédségtől hogy nem kelletett sok, amíg elértem a második orgazmusomat. Rob nem sokkal később követett engem.
Egy kis ideig öleltük egymást, majd csókolózni kezdtünk. Ennek a csóknak pedig megint az lett a vége, ami az előzőnek...
Egész éjszaka csak szeretkeztünk, és nem érdekelt minket az idő, vagy a helyszín. Csak élveztük egymás társaságát...
