B.U.É.K.

Mint ahogy Kristen a képen, én is boldog új évet kívánok nektek! :D :* >:D<

Remélem jövőre is érdeklődéssel fogjátok követni a blogaimat! :*

Ha minden jól megy, akkor már kedden jön az új rész! Remélem várjátok már! ;)

:* Szeri :*

N.

Boldog karácsonyt!

Először is: szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt kívánni! Másodszor: nagyon jól esne, ha karácsonyra meglepnétek engem néhány hozzászólással. Nem azért, mert "komimániás" vagyok, hanem mert jól esne, ha ŐSZINTÉN leírnátok a véleményeteket. 

Nagyon szerizlek titeket!

xoxo

N.

15.Fejezet - Love

Sziasztok!
Hát, ez a pillanat is eljött. Ez az utolsó bejegyzésem. Bizony! Majd jövőre hozom a kövit! (most gondolom megijedtetek, de nyugi, nem szabadultok meg tőlem ilyen hamar! XP)

Remélem tetszeni fog!

Szeri!

N.

"Minden olyan fantasztikus, mikor vámpír vagy. Minden fokozódik: az érzékek, az érzelmek... még szerencse, hogy van egy bizonyos pöcök bennünk, amelyikkel könnyedén kikapcsolhatjuk az érzelmeinket. Nem hiszem, hogy képes lennék arra, hogy szembe nézzek velük Azok után nem, amit tettem. Még most is emlékszem arra a sötét éjszakára, amikor vámpírrá változtam, hála az én drága hasonmásomnak. Okosnak kell lennem, ha el akarom tenni őt is láb alól. Ó vette el tőlem a családomat. Évek óta csak egy dolog jár a fejemben: az, hogy végzek Elena Gilberttel, aki mindenemet elvette. Igaz, köszönettel tartozom neki, a vámpír létem miatt. Csak az kattog a fejemben, hogy mikor, és hogy öljem meg őt..."

Verejtékek miatt csillogó arccal keltem fel éjjeli négykor. A Tv még mindig be volt kapcsolva, én pedig ülve aludtam. Bizarr álmom volt, már megint. Fogalmam sincs, hogy ki az az Elena Gilbert, és hogy mi köze van Katerinahoz, de ma, pontot teszek a mondat végére. Utána kell néznem. Ha Keterina tényleg London utcáin tengette a napjait, és gyilkolt, akkor annak biztos van valami híre is.

Felmentem a google-ra, és megkerestem az egyik híres londoni újság honlapját. Amit láttam, az egy kicsit lesokkolt. Vértől megcsapolt embereket találtak London belvárosában. Ez arra engedett bizonyítékot, hogy amit álmodtam, az igaz, és ha nem állítom meg Katerinat, akkor meg fog ölni egy ártatlan embert... De mégis,  hogy állíthatnám meg? Szólnom kéne Robnak. Nem! Nem kéne! Mit gondolna rólam? Tiszta hülyének nézne, és betenne egy bolondok házába. De akkor kinek kérhetném a segítségét? Ashley! Igen! Ashley lesz az én emberem.Az órám már hajnali ötöt mutatott, úgyhogy felhívtam őt...

 - Mi kell? - szólt bele kómás hanggal. Gondolom, most ébresztettem fel.

 - Szia, megtennél egy szívességet? - elég hülye kérdés volt, de én is álmos vagyok, úgyhogy ettől nem telik többre tőlem.

 - Mi kell Stew? 

 - Gyere ide, és mindent elmondok - igyekeztem minél titokzatosabb lenni, hogy meggyőzzem őt.

 - Oké. Fél óra és ott vagyok - mondta és letette a telefont. 

Azalatt a fél óra alatt felöltöztem, és rendbe szedtem magam. 

Mikor Ash megérkezett, mindent elmondtam neki: az álmaimat, és a döntésemet is. Azt mondta, hogy mindenben támogatni fog, de ez az ötlet hülyeség. Még azt sem tudjuk, hogy hol van, és hogy egyáltalán igaz-e ez az egész? Egy cikk nem bizonyítja, hogy valóban léteznek vámpírok. De persze ott van bennünk a kérdés is "Mi van akkor ha...?". Úgy gondolom, hogy ez az egész hülyeség. És, hogy felesleges beleásnunk magunkat jobban a dologban. De akkor miért álmodok róla? Tús sok az egybeesés, de sajnos nem elegendő. Ettől több kell, ahhoz, hogy Rob feleségének a nyomába eredjünk. Ha Rob megtudná, hogy mire készülök, és hogy miket álmodok, biztos vagyok benne, hogy szakítana velem. És mi van, ha nem? Ha igazán szeretne megértene. Beszélnem kell vele. Délelőtt dolgozik, én pedig nem akarom a munkahelyén zavarni, és nekem is be kell mennem az egyetemre. Ash nem ment haza, mert indultunk. Én vezettem, és közben azon járt ezen az egészen jártam, hogy milyen hülyeség volt ez az egész. Nem csak Rob miatt, hanem mert ez az egész képtelenség. Vámpírok nincsenek! Ha lennének, akkor mi, emberek pusztulnánk ki. 

Azt hiszem, összeesküdtek ellenem. A nap nagyon lassan telt. Alig vártam, hogy este hat óra legyen, és hogy találkozhassak Robbal. Féltem. Mi lesz akkor, ha kidob? Ha hülyének néz? Magyarán: be vagyok szarva! 

Délután, elmentem Robhoz. Ott álltam az ajtaja előtt mint egy deszka. Nem mertem bekopogni. Végül erőt gyűjtöttem, és megtettem. 

Rob nyitott ajtót

 - Szia, most akartalak felhívni. Gyere beljebb - mondta mosolyogva. Olyan aranyos volt a gödröcskéivel az ajkai körül.

 - Köszönöm. Beszélni szeretnék veled.

 - Persze mondd csak - válaszolta, s közben megpaskolta a mellette levő helyet. 

 - Nézd, az a gond, hogy... nekem mostanában nagyon furcsa álmaim vannak - Rob láthatóan megkönnyebbült. Pedig még alig kezdtem el a történetet - egy nőről, aki vámpír. Igen, tudom, vámpírok nincsenek, de ettől függetlenül én róla álmodok. És... itt sajnos még nincs vége. A nő Katerina, a volt feleséged - eddig lesütött tekintettel bámultam a padlód, te látni szerettem volna Rob tekintetét. Belenéztem a szemeibe, ami meglepettséget tükrözött.

 - Ez most komoly? - azt hiszem, egy kicsit hülyének tézett

 - Igen, az.

 - És mégis honnan tudod, hogy hogy néz ki Kate?

 - Vanessa mutatott róla egy képet. Kérlek ne nézz hülyének, attól függetlenül, hogy annak nézek ki. Azért mondtam el neked, mert gondoltam, tudsz valamit amit én nem. Valami oka csak van annak, hogy az exedről álmodok, méghozzá azt, hogy ő egy vámpír, és, hogy meg akarja ölni a hasonmását, ami fogalmam sincs, hogy mit... - folytattam volna tovább, de Rob nem engedte. Ajkaimra helyezte mutatóujját, így megakadályozva, szóhoz jutásomat.

 - Nem kell magyarázkodj. Fogalmam sincs, hogy miért álmodol az exemről, de azt igen, hogy nem nézlek hülyének. Szeretlek téged, és bármit megteszek, hogy kétséged se legyen efelől - Ujját elvette az ajkaimról, és a nyakamra helyezte a tenyerét. Közelebb hajolt, és megcsókolt. Percekig, talán órákig csókoltuk egymást, és közben egymást kényeztettük. Hol a nyakát, hogy a mellkasát simogattam. Felemelő érzés volt, érezni a testéből sugárzó hőt, az ajkait a sajátjaimon, a karjait a hátamon, és a combomon. Épp kezdtünk volna belemelegedni, mikor eszembe jutott valami

 - És Vanessa... hol van? - egy kicsit akadozott a lemez, mert Rob, a nyakamat kezdet csókolni, nekem pedig az az egyik gyenge pontom.

 - Vanessa Amandánál van... és ott fogja tölteni... ohh... az egész éjszakát... hmm... - válaszolta, s közben kezeim a pólója alá csúszott, s az ölébe ültem. Mint minden szeretkezés, ez is érzéki volt, és szenvedélyes. 

Minden Robbal töltött idő egy álom számomra. Egy valóra vált álom.

Új blog!

Helló! 

Úgy döntöttem, hogy nyitok egy új blogot, ahova a saját gondolataimat jegyzem le, tehát nem twilight, vagy Robstenes történetet fogok írni, hanem a saját gondolataimról. 

A link: http://iliveateenagelife.blogspot.com/.

Előre is köszönöm! 

Szeri!

N.

14.Fejezet - Hapiness

Sziasztok! 

Meg is írtam a 14.et is! ;) 

Nagyon örülnék, ha kapnék néhány visszajelzést, és ha ez így fog továbbmenni kénytelen leszek komihatárt szabni. Sajnálom.

Jó olvasást!

Szeri van!

Noémi-

Mystic Falls 1864: 

 - Biztos, hogy ez jó ötlet? 

 - Hát persze hogy az. Evansvilleben kezdtek gyanakodni, úgyhogy nincs már választásunk. Tovább kell állnunk. 

 - Nem erre gondoltam. Biztos, hogy jó ötlet pont ide jönni? Állítólag veszélyes hely, és vérfarkasok is tartózkodnak ezen a helyen.

 - Nem lehet veszélyes hely, mert még csak most alapítottak.

 - De az alapítók között vannak vérfarkasok is, 

 - Meg tudom védeni magam ellenük. Van nálam sisakvirág.

 - Rendben Elena. Én csak a javadat akarom.

 - Tudom Emily. És hálás vagyok ezért. Úgy érzem, hogy rajtad kívül nem bízhatok senkiben. 

 - Megérkeztünk - mondta a sofőr. A lovashintó megállt, és Emilyvel együtt kiszálltunk belőle. A sofőr kisegített minket a hintóból, és amint a lábam elérte a talajt, egy fiatalemberrel találtam szembe magam. Nem lehetett több tizenhétnél. Alig választott el minket egy méter, éreztem a szívverését. Egyszer csak megszólalt

 - Üdvözlöm Ms. Pierce - kezemet felé nyújtottam, és meghajoltam, ő pedig kezet csókolt. Ugyanilyen udvariasan üdvözölte Emilyt is. Amint elkaptam róla a tekintetem, jobban szemügyre vettem a házat. Gyönyörű, fehér kétszintes ház volt, nagy ablakokkal, és rendezett kerttel. A belseje is, ugyanolyan szép volt, mint a külseje. Beleszerettem ebbe a házba. És már nem volt kérdéses, hogy vajon jó ötlet volt-e ide jönni. 

" Happiness hit her, like a train on a track...

Coming towards her, stuck, still no turning back"

A telefonom miatt, kipattantak a szemeim. Különös, hogy erre a lassú számra milyen hamar fel tudok kelni. Ohh... minek kell suliba menni? Pedig most olyan szépet álmodtam. Igaz, bizarr, hogy megint Rob feleségéről álmodok, meg lovashintókról, de akkor is tetszett, és azt kívánom bárcsak egyszer ez megtörténne velem...

A tegnap este rendesen felöntöttünk a garatra Ashel, ezért egy kicsit még kóvályog a fejem. Na jó, nem egy kicsit. Olyan mintha egy óriási kalapáccsal 90x vágnának kupán egy perc alatt. És ilyen macskajajjal kell konzultációra mennem. Kívánhat magának ettől jobbat az ember fia?

Szerencsére hamar eltelt ez a nap is, este pedig elmentünk Robbal randizni. 

Azt mondta, hogy titok, hogy hova megyünk. Meg akar lepni, én pedig hiába mondtam neki, hogy nem szeretem a meglepetéseket, nem tágított.

Este nyolc fele járt az idő mikor meghallottam Rob kocsijának motorját lefékezni a házam előtt. Felvettem a kabátom, és kiléptem a házból. Miután bezártam az ajtót, s megfordultam, ott állt előttem Ő. A világ legszexibb pasija, aki csak az enyém.Sokan azt kívánják, hogy bárcsak ők is találnának maguknak egy ilyen pasit.

 - Jó estét hölgyem - mondta, majd megfogta a kezemet, és puha csókot lehelt rá. Komikus volt, de egyben romantikus is.

 - Viszont kívánom. Remélem remekül telt a napja sir. 

 - Igen, nagyon jól telt, de csak azért, mert egész nap az estét vártam, és hogy viszont láthassam önt - nagyon jól estek a szavai, és nem csak a tartalmuk miatt, hanem azért is, mert Rob igazi úriember módjára adta elő az egészet. Amint beszálltunk a kocsiba, megcsapott egy kellemes illat. Nem kérdeztem rá, úgy gondoltam, hogy valami új légfrissítőt használ. Tíz perc múlva már egy nagyon aranyos cukrászda előtt álltunk, és néztük egymást. Nem sokáig élveztem Rob gyönyörű kék szemeinek fogságát, mert a következő pillanatban megcsókolt. Lehunytam a szemeim, csakúgy mint Rob, és élveztem lágy csókját. 

A csók végeztével bementünk a cukrászdába, ahol én három epres, Rob pedig 4 csokis muffin-t rendeltünk. Nagyon finom volt a muffin, és az étterem is nagyon a kedvemre való. Gyönyörű tapéta a falon, az asztalokon vörös terítők, és kellemes dallam járta át a teret. Úgy érzem, hogy Rob tudja mi kell nekem. Lehet, hogy őt tényleg nekem szánta a sors?

Miután végeztünk a vacsorával, fizettünk, és elhagytuk a helyet. 

Beszálltunk a kocsiba, és elmentünk egy gyönyörű parkba. Azt hiszem, ez az este kezd egyre jobb lenni. Pedig még messze a vége. 

Nem ültünk le, csak sétáltunk, de egyszer csak, Rob megállt. 

 - Mi a baj? - kérdeztem a tekintetét kémlelve, ami szerelmet tükrözött.

 - Valamit oda kell adnom . válaszolta, és megcsókolt. De mikor kezdtünk volna jobban belemelegedni, elhúzódott tőlem. Belenyúlt a zsebébe, és arra kért, hogy csukjam be a szemeim. Engedelmeskedtem neki. 

 - Most már kinyithatod - megtettem, és egy gyönyörű nyaklánccal találtam szembe magam - tetszik? - elállt a lélegzetem. Nagyon szép volt. 

 - Igen. Nagyon tetszik. Köszönöm - mondtam, miközben megöleltem őt. Belecsókoltam a nyakába, és ismét megköszöntem.

 - Fordulj meg - megfordultam, és a nyakamba helyezte a gyönyörű nyakéket, amelynek isteni illata volt. Pont olyan, mint illat járt át, amilyen a kocsiban van.

 - Milyen jó illata van

 - Vasfű van benne - válaszolta. Még soha életembe nem hallottam ilyen növényről. Vasfű...

Még egy pár percet sétáltunk, majd hazamentünk.

Amikor beléptem a házba, az előszobában található óra negyed tízet mutatott. 

 - Nem alszol velem? - kérdeztem, miközben megszabadultam a kabátomtól. 

 - Nem lehet. Amanda el kell utazzon az éjjel, Nessát pedig nem hagyhatom egyedül otthon egy egész éjszakára.

 - Értem - válaszoltam. Egy fél órán át még beszélgettünk, aztán elindult haza a szerelmem. Ismét egyedül kell töltenem egy egész éjszakát. Vajon nem sajnál? De igen, biztos, csak tudja, hogy én boldogulok magamba egyedül, Vanessa pedig mit csinálna holnap reggel? Ő még nem olyan érett, hogy egyedül el tudjon menni az oviba. Ez itt New York, méghozzá Manhattan. És egyedül nem igen látni öt éves kislányokat egyedül az utcán. 

Egy gyors zuhany után bementem a hálóba, ahol a pihe puha ágyam várt, előtte a tv, a hűtőben pedig fagyi. Igen, decemberben is fagyizok... Lehet, hogy ez okoz rémálmokat? Nem hiszem. Régebben is ettem fagyit lefekvés előtt, de mégsem álmodtam Rob exéről. Tényleg, mióta is álmodok róla? Körülbelül egy hónapja kezdődött, én pedig két hónapja ismerem Robot. De azelőtt is álmodtam már olyan dolgokat amik meg is történtek. Vagyis csak egyszer. Amikor megálmodtam a karambolt. Ha jobban visszatekintünk az időben, soha nem álmodtam meg sem a jövőt, sem mások ex feleségét. Az egész akkor kezdődött, amikor... amikor balesetet szenvedtem. Azon az estén minden megváltozott. De miért? Milyen összefüggés van az álmaim és egy baleset között? 

Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, amelyekbe eddig nem volt időm belegondolni. Most viszont, mikor van időm, erőm nincs. Alig kezdtem el az egyik gondolatmenetemet, mikor elnyomott az álom.

A ház Kris álmában:

A nyaklánc:

Hírdetés!

Sziasztok!

Hirdetni szeretném a barátnőm blogját! Ha van kedvetek, kukkantsatok be hozzá!

Ezen a blogon idézetek találhatók. Adjatok neki is egy esélyt.

http://szambii-idezetek.blogspot.com

Szeri van!

Friss pedig kedden lesz ;)

xoxo

Noémi

13.Fejezet - Boldog Mikulást!

Aloha!

Kedd van! 

Remélem vártátok már! ;)

Remélem tetszeni fog! Nagyon örülnék, ha kapnék megjegyzéseket, és ha van benne hiba, nyugodtan letolhattok, vállalom a felelősséget! :P
És sajnálom, hogy nem írtam mindenkinek komit, de igyekszem bepótolni!

Ez az én ajándékom nektek! 

Jó szórakozást! És boldog Mikulást!

Szeri van!

Pux pux:*

N.

Egy kis hangulatkeltő:* :

"A percek, az órák, úgy szállnak, mint a hó a szélben." Gondoltam magamban, miközben az ablakomon nézek kifelé. A hó csak úgy záporozott az égből... 

Elképesztő, hogy telik az idő. Alig egy hónapja, hogy megismertem Vanessat, és már lassan két hónapja járok Robbal. És bevallom, nagyon boldog vagyok. Viszont arra a rejtélyre, még mindig nem jöttem rá, hogy vajon miért álmodtam Vanessa anyukájáról. De nem is nagyon foglalkozok vele, mert mostanában nem álmodok róla. Vagy lehet, hogy igen. Nem szoktam emlékezni arra, hogy miket is álmodok mostanában. Úgy gondolom ez jó jel.

Az elmúlt egy hónapban, sok minden megváltozott. 

Például: nem kell minden hétköznapomat Bostonban töltenem. Nagyon előnytelen, a sok benzin miatt, amit elhasználok egy héten - amit persze nem azért sajnálok, mert drága, hisz van pénzem, de nem szeretném szennyezni a környezetet -, és Rob miatt is. Ezért átiratkoztam egy másik egyetembe, ide New Yorkba. Itt is jogot tanulok, csak "normálisabb" tanárokkal... :P

És persze a kapcsolatom Nessaval kezd egyre szorosabbá válni. 

Robról pedig jobb ha nem is beszélek. Elképesztő, hogy mennyire figyelmes, és kedves. Minden férfi példát vehetne róla. 

Erről egy régi történet jut eszembe:

" Alig múltam 14 éves, és - nagy sajnálatomra - beleszerettem az egyik osztálytársamba. Kísértetiesen hasonlít Robra, de ő egy bunkó és kamasz változata volt. És persze nem Robertnek, hanem Thomasnak hívták/hívják. A történet vége persze az lett, hogy ő beleszeretett az akkori legjobb barátnőmbe, nekem pedig darabokban volt a szívem, s amilyen hülye voltam elmondtam neki, hogy szeretem őt. Ő meg csak annyit mondott bunkó hangon, hogy nagyon jól tettem, hogy elmondtam neki, mert most már tudja legalább, hogy miért néz rá úgy az osztály ahogy." 

Azóta nálam az első számú szabály: SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NE SZERESS BELE AZ OSZTÁLYTÁRSADBA!!! Azóta egyszer se fordult velem elő. Persze Nate más volt. Ő nem az osztály. hanem az iskolatársam volt... :P, mindegy, úgyis az lett a vége, ami Thomas-al. :D

A furcsa, de nagyon hosszú gondolatmenetemet - az órára pillantva állapítottam meg, hogy hosszú - a csengő hangja szakította félbe. Kinyitottam az ajtót és ki állt vajon előttem? Nah ki? Hát persze, hogy Rob! :D Vastagon felöltözve, szövetkabátban, és rettenetesen havason jött be a házba, Nessaval együtt. Olyanok voltak, mint két kis hóemberke. Nevethetnékem támadt amint rájuk pillantottam, viszont a kacajomat a köhögés váltotta fel. Bizony. Engem is útólért a megfázás. Nem volt annyira durva, csak a torkom kapart. Rob látta rajtam, hogy fáj a torkom, és ezért főzött nekem egy finom, mézes, szederteát. Miközben Rob a konyhában főzőcskézett, addig Vanessa elmesélte, hogy hogyan is verte meg a papáját hógolyóversenyben :D.

 Zene volt füleimnek, kellemes és csilingelő hangja. Az enyém most egy kicsit rekedt, ezért nem engedtem, hogy Vanessa közel üljön hozzám, mert nem szerettem volna, ha ő is elkapja. Mikor Nessa befejezte a történetet, Rob belépett a nappaliba a fincsi teámmal s egy gyógyszerrel, és betett egy filmet a dvd lejátszóba. Nessa kívánságára a Hupikék tőrpikéket néztük meg, Az új 3D-s változatát. Nagyon jól szórakoztunk, és ami furcsa volt, hogy se Rob, se én nem aludtam el. Igaz, még csak délután 5 óra volt, de kint már kezdett sötétedni. 

Nálam aludtak mindketten, hisz van nálam elég hely :P.

Vanessa a vendégszobában, Rob pedig a hálómban aludt. De nem volt semmi "hancúr", mert Rob látta rajtam, hogy megvagyok fázva, és nem akarta, hogy jobban megbetegedjek, és persze én sem akartam, nehogy Rob is elkapja. Még egy csókot sem kaptam. Vagyis de, de nem olyan igazit! Épphogy összeértek az ajkaink... ez nem fair! Legközelebb jobban vigyázok magamra. 

Másnap reggel, mintha kicseréltek volna! Semmi jele nem maradt a megfázásnak! Rob tényleg jó orvos! Fogalmam sincs mi volt az a gyógyszer, de hatásos volt! 

Robert mellkasán feküdtem, ő pedig édesen szuszogott alattam, s mikor felnéztem rá, a elöntötte a szívem a szerelem... Édes ajkai elnyíltak, a szemei csukva voltak, egyik keze a hátamon, a másik a hasán feküdt, és ezt a romantikus pillanatot is meg kellett szakítsa valami...

 - Kris, tudod, hogy nem szeretem, ha álmomban nézel engem - mondta Rob. Igaz a pillanat odalett, de helyét átvette a nevetés.

 - Már nem alszol, szóval nézhetlek - válaszoltam mindentudóan neki. Erre ő is elmosolyodott.

 - Nagyon szeretem, hogy benned egy igazi szópárbaj ellenfelére találtam - olyan aranyos volt, miközben ezeket a szavakat elhagyta ajkai, hogy sóvárogni kezdtem a csókjáért. Fölágaskodtam, hogy egy szinten legyenek az arcunk, mire ő kinyitotta a szemeit.

 - Jó reggelt - mondta mosolyogva, és közelebb húzott magához. Ajkaink édes csókban forrtak össze. Egy pár perc után viszont nekünk ez már nem volt elég. Rob rám feküdt és szorosan nekem nyomta kőkemény vágyát. Úgy éreztem, hogy már csavarni lehet az alsómat, és lüktettem is - ami olyan intenzív volt, hogy szerintem Rob is érezte - de Rob úgy döntött, hogy húzza egy kicsit az agyamat, és nekem dörgölte magát. Belenyögtem a csókunkba, amely szenvedélyes és szeretettel teli volt. Ő is megunta ezt a tempót, mert szinte vadállatokat megszégyenítő módon szaggatta le rólam az atlétámat, amelyben aludtam. Más nem volt rajtam csak az, meg egy francia bugyi. Bevallom, más nincs is a szekrényemben, csak francia bugyik, és csipkés melltartók. 

A nyakam csókolgatta, és közben a kezei a bugyimban - amely már említettem csurom vizes :P - matattak, profi módon. Megéreztem két ujját magamban, mire elég hangosan felnyögtem, amit szerintem nem kelletett volna, mivel Nessa alig egy pár szobával odébb alszik. Legalábbis remélem, hogy még nem kelt fel. 

Rob ügyet sem vetett arra, hogy milyen hangos vagyok, sőt, inkább kérlelt, hogy nyögjek még, és hogy ne hagyjam abba! Ha akartam volna se tudtam volna abbahagyni. Megrészegültem a vágytól. Rob olyan jól csinálta! Mikor már látta, hogy nem bírom tovább, megszabadított minket a fölöslegessé vált anyagoktól, és lassan (!), belém hatolt, közben a szemeimbe nézve vallott szerelmet. Valahogy - nagyon nehezen - viszonoztam a vallomását. Ahhoz képest milyen lassan hatolt belém, elképesztő ritmusban űzött minket a továbbiakban a kielégülés felé, ami nem is váratott olyan sokat magára. Egyszerre értük el az orgazmust. Rob arcán megcsillant a boldogság, a szeretet, a szerelem... és azt hiszem az én arcom is ezeket az érzelmeket tükrözhették. Percekig, talán órákig néztük egymást, de valami furcsa zajra lettünk figyelmesek. Felöltöztünk, és egy utolsó csókot váltva kimentünk a hálóból, és a konyhába mentünk, ahol Vanessa valamin nagyon ügyködött. Épp lekvárral kente meg a fánkját. Amikor meglátott mosolyogva hozzánk szaladt, és megölelt minket. Tényleg úgy éreztem magam, mintha egy családba csöppentem volna, ahonnan pont én hiányzok. És most végre hazaértem.

Megreggeliztünk, és közben jókat nevettünk, és beszélgettünk. Egyszer viszont valami furcsa neszre lettem figyelmes. Mintha egy ablak nyitva lett volna. 

Felmentem a hálóba, amelynek az ablaka nyitva volt. Ez furcsa, pedig én nem nyitottam ki. Bezártam és visszamentem a konyhába, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. 

Az egész napot bent töltöttük a házban, mivel az volt a mikulásajándékunk, hogy ma nem kelletett bemenni az egyetemre. Kár, hogy Ash be kelletett menjen, mert ma el akartam vele beszélgetni. 

Este ismét itt aludt nálam Rob és Nessa. És Robbal ott folytattuk ahol a reggel abbahagytunk... 

Remélem tetszett! Itt se kíméljetek! A Komiknak pedig nagyon, nagyon, nagyon, nagyon örülnék! 

:*