13.Fejezet - Boldog Mikulást!

Aloha!

Kedd van! 

Remélem vártátok már! ;)

Remélem tetszeni fog! Nagyon örülnék, ha kapnék megjegyzéseket, és ha van benne hiba, nyugodtan letolhattok, vállalom a felelősséget! :P
És sajnálom, hogy nem írtam mindenkinek komit, de igyekszem bepótolni!

Ez az én ajándékom nektek! 

Jó szórakozást! És boldog Mikulást!

Szeri van!

Pux pux:*

N.

Egy kis hangulatkeltő:* :

"A percek, az órák, úgy szállnak, mint a hó a szélben." Gondoltam magamban, miközben az ablakomon nézek kifelé. A hó csak úgy záporozott az égből... 

Elképesztő, hogy telik az idő. Alig egy hónapja, hogy megismertem Vanessat, és már lassan két hónapja járok Robbal. És bevallom, nagyon boldog vagyok. Viszont arra a rejtélyre, még mindig nem jöttem rá, hogy vajon miért álmodtam Vanessa anyukájáról. De nem is nagyon foglalkozok vele, mert mostanában nem álmodok róla. Vagy lehet, hogy igen. Nem szoktam emlékezni arra, hogy miket is álmodok mostanában. Úgy gondolom ez jó jel.

Az elmúlt egy hónapban, sok minden megváltozott. 

Például: nem kell minden hétköznapomat Bostonban töltenem. Nagyon előnytelen, a sok benzin miatt, amit elhasználok egy héten - amit persze nem azért sajnálok, mert drága, hisz van pénzem, de nem szeretném szennyezni a környezetet -, és Rob miatt is. Ezért átiratkoztam egy másik egyetembe, ide New Yorkba. Itt is jogot tanulok, csak "normálisabb" tanárokkal... :P

És persze a kapcsolatom Nessaval kezd egyre szorosabbá válni. 

Robról pedig jobb ha nem is beszélek. Elképesztő, hogy mennyire figyelmes, és kedves. Minden férfi példát vehetne róla. 

Erről egy régi történet jut eszembe:

" Alig múltam 14 éves, és - nagy sajnálatomra - beleszerettem az egyik osztálytársamba. Kísértetiesen hasonlít Robra, de ő egy bunkó és kamasz változata volt. És persze nem Robertnek, hanem Thomasnak hívták/hívják. A történet vége persze az lett, hogy ő beleszeretett az akkori legjobb barátnőmbe, nekem pedig darabokban volt a szívem, s amilyen hülye voltam elmondtam neki, hogy szeretem őt. Ő meg csak annyit mondott bunkó hangon, hogy nagyon jól tettem, hogy elmondtam neki, mert most már tudja legalább, hogy miért néz rá úgy az osztály ahogy." 

Azóta nálam az első számú szabály: SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NE SZERESS BELE AZ OSZTÁLYTÁRSADBA!!! Azóta egyszer se fordult velem elő. Persze Nate más volt. Ő nem az osztály. hanem az iskolatársam volt... :P, mindegy, úgyis az lett a vége, ami Thomas-al. :D

A furcsa, de nagyon hosszú gondolatmenetemet - az órára pillantva állapítottam meg, hogy hosszú - a csengő hangja szakította félbe. Kinyitottam az ajtót és ki állt vajon előttem? Nah ki? Hát persze, hogy Rob! :D Vastagon felöltözve, szövetkabátban, és rettenetesen havason jött be a házba, Nessaval együtt. Olyanok voltak, mint két kis hóemberke. Nevethetnékem támadt amint rájuk pillantottam, viszont a kacajomat a köhögés váltotta fel. Bizony. Engem is útólért a megfázás. Nem volt annyira durva, csak a torkom kapart. Rob látta rajtam, hogy fáj a torkom, és ezért főzött nekem egy finom, mézes, szederteát. Miközben Rob a konyhában főzőcskézett, addig Vanessa elmesélte, hogy hogyan is verte meg a papáját hógolyóversenyben :D.

 Zene volt füleimnek, kellemes és csilingelő hangja. Az enyém most egy kicsit rekedt, ezért nem engedtem, hogy Vanessa közel üljön hozzám, mert nem szerettem volna, ha ő is elkapja. Mikor Nessa befejezte a történetet, Rob belépett a nappaliba a fincsi teámmal s egy gyógyszerrel, és betett egy filmet a dvd lejátszóba. Nessa kívánságára a Hupikék tőrpikéket néztük meg, Az új 3D-s változatát. Nagyon jól szórakoztunk, és ami furcsa volt, hogy se Rob, se én nem aludtam el. Igaz, még csak délután 5 óra volt, de kint már kezdett sötétedni. 

Nálam aludtak mindketten, hisz van nálam elég hely :P.

Vanessa a vendégszobában, Rob pedig a hálómban aludt. De nem volt semmi "hancúr", mert Rob látta rajtam, hogy megvagyok fázva, és nem akarta, hogy jobban megbetegedjek, és persze én sem akartam, nehogy Rob is elkapja. Még egy csókot sem kaptam. Vagyis de, de nem olyan igazit! Épphogy összeértek az ajkaink... ez nem fair! Legközelebb jobban vigyázok magamra. 

Másnap reggel, mintha kicseréltek volna! Semmi jele nem maradt a megfázásnak! Rob tényleg jó orvos! Fogalmam sincs mi volt az a gyógyszer, de hatásos volt! 

Robert mellkasán feküdtem, ő pedig édesen szuszogott alattam, s mikor felnéztem rá, a elöntötte a szívem a szerelem... Édes ajkai elnyíltak, a szemei csukva voltak, egyik keze a hátamon, a másik a hasán feküdt, és ezt a romantikus pillanatot is meg kellett szakítsa valami...

 - Kris, tudod, hogy nem szeretem, ha álmomban nézel engem - mondta Rob. Igaz a pillanat odalett, de helyét átvette a nevetés.

 - Már nem alszol, szóval nézhetlek - válaszoltam mindentudóan neki. Erre ő is elmosolyodott.

 - Nagyon szeretem, hogy benned egy igazi szópárbaj ellenfelére találtam - olyan aranyos volt, miközben ezeket a szavakat elhagyta ajkai, hogy sóvárogni kezdtem a csókjáért. Fölágaskodtam, hogy egy szinten legyenek az arcunk, mire ő kinyitotta a szemeit.

 - Jó reggelt - mondta mosolyogva, és közelebb húzott magához. Ajkaink édes csókban forrtak össze. Egy pár perc után viszont nekünk ez már nem volt elég. Rob rám feküdt és szorosan nekem nyomta kőkemény vágyát. Úgy éreztem, hogy már csavarni lehet az alsómat, és lüktettem is - ami olyan intenzív volt, hogy szerintem Rob is érezte - de Rob úgy döntött, hogy húzza egy kicsit az agyamat, és nekem dörgölte magát. Belenyögtem a csókunkba, amely szenvedélyes és szeretettel teli volt. Ő is megunta ezt a tempót, mert szinte vadállatokat megszégyenítő módon szaggatta le rólam az atlétámat, amelyben aludtam. Más nem volt rajtam csak az, meg egy francia bugyi. Bevallom, más nincs is a szekrényemben, csak francia bugyik, és csipkés melltartók. 

A nyakam csókolgatta, és közben a kezei a bugyimban - amely már említettem csurom vizes :P - matattak, profi módon. Megéreztem két ujját magamban, mire elég hangosan felnyögtem, amit szerintem nem kelletett volna, mivel Nessa alig egy pár szobával odébb alszik. Legalábbis remélem, hogy még nem kelt fel. 

Rob ügyet sem vetett arra, hogy milyen hangos vagyok, sőt, inkább kérlelt, hogy nyögjek még, és hogy ne hagyjam abba! Ha akartam volna se tudtam volna abbahagyni. Megrészegültem a vágytól. Rob olyan jól csinálta! Mikor már látta, hogy nem bírom tovább, megszabadított minket a fölöslegessé vált anyagoktól, és lassan (!), belém hatolt, közben a szemeimbe nézve vallott szerelmet. Valahogy - nagyon nehezen - viszonoztam a vallomását. Ahhoz képest milyen lassan hatolt belém, elképesztő ritmusban űzött minket a továbbiakban a kielégülés felé, ami nem is váratott olyan sokat magára. Egyszerre értük el az orgazmust. Rob arcán megcsillant a boldogság, a szeretet, a szerelem... és azt hiszem az én arcom is ezeket az érzelmeket tükrözhették. Percekig, talán órákig néztük egymást, de valami furcsa zajra lettünk figyelmesek. Felöltöztünk, és egy utolsó csókot váltva kimentünk a hálóból, és a konyhába mentünk, ahol Vanessa valamin nagyon ügyködött. Épp lekvárral kente meg a fánkját. Amikor meglátott mosolyogva hozzánk szaladt, és megölelt minket. Tényleg úgy éreztem magam, mintha egy családba csöppentem volna, ahonnan pont én hiányzok. És most végre hazaértem.

Megreggeliztünk, és közben jókat nevettünk, és beszélgettünk. Egyszer viszont valami furcsa neszre lettem figyelmes. Mintha egy ablak nyitva lett volna. 

Felmentem a hálóba, amelynek az ablaka nyitva volt. Ez furcsa, pedig én nem nyitottam ki. Bezártam és visszamentem a konyhába, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. 

Az egész napot bent töltöttük a házban, mivel az volt a mikulásajándékunk, hogy ma nem kelletett bemenni az egyetemre. Kár, hogy Ash be kelletett menjen, mert ma el akartam vele beszélgetni. 

Este ismét itt aludt nálam Rob és Nessa. És Robbal ott folytattuk ahol a reggel abbahagytunk... 

Remélem tetszett! Itt se kíméljetek! A Komiknak pedig nagyon, nagyon, nagyon, nagyon örülnék! 

:*