2011. október 29., szombat

10.Fejezet - Extázis után orgazmus XD

Sziasztok! 
Először: szeretném megköszönni a kommenteket, és örülök, hogy tetszett az előző fejezet! Remélem ez is ugyanúgy fog tetszeni! És sajnálom, amiért ilyen sokat csúsztam vele, de nem volt időm írni. ez embertelenség amit velünk csinálnak... 
Nah mindegy, de amúgy, mostantól visszaáll az eredeti felállás. Minden kedden jön az új fejezet. Igen, most kedden is lesz! 
És kélek szépen, ne sajnáljátok a megjegyzéseket! Kellenek lelkesítésnek! :P
Jó szórakozást!
xoxo
N.


      Olyan csodás az éjszaka. De ami még ennél is csodásabb, hogy a része lehetek. Nem tartozok senkinek elszámolással. Szabad vagyok! És ezt nagyon élvezem! Barna hajam a hátamra omlott, és úgy éreztem, hogy mérhetetlenül boldog vagyok. Egy elég sötét, és kellemes étterembe mentem, ahol franciául rendeltem magamnak egy Pinka Linka nevű koktélt. Éreztem, ahogy a finom, édes nedű lefolyik a torkomon. Ahogy körbenéztem, szinte minden férfi engem nézett, még a férjesek is. Halkan ment a zene, olyannyira, hogy az emberek biztos nem hallották, de én igen. Kristálytisztán, minden egyes részét a dalnak. Észrevettem, hogy az egyik kis sarokban van színpad. Szinte vonzott a mikrofon. Hátramentem, és megkértem, hogy játsszák el nekem a kedvenc dalomat. Felmentem a színpadra, és elkezdtem énekelni. Az alkohol alig hatott az elmémre, és tisztán tudtam énekelni. De aztán, mikor vége lett a dalnak, történt valami. Éreztem a teremben lévők szívverését, a vérük illatát, és úgy éreztem, hogy a ragadozó énem kezd a felszínre törni.  Miután elhagytam az éttermet, egy elhagyatott sikátorban találtam valakit. Egy embert. Látszott rajta, hogy nagyon fázik, és éhes. Nagyon megsajnáltam. Néha átkozom, hogy régen megengedtem magamnak, hogy érezzek. De nem akarom kikapcsolni azt a bizonyos gombot, ami elválaszt attól, hogy teljesen átadjam magam a ragadozó énemnek. Legalább ennyi emberség legyen bennem. Több úgy sincs. Elszaladtam egy erőig, amely a külvárosban található. Beleszagoltam a levegőbe, és éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mikor kinyitottam a szemeimet, egy farkassal találtam szemben magam. Nem volt derék, de most nem is voltam annyira éhes. Ez a kis farkaska pont megfelelt nekem. Nem vacakoltam sokáig, és vigyáztam közben a ruhámra is. Szinte széttéptem szegény állatkát, de nem tehetek róla. Nem bírok leállni...
     Egyszer csak kipattantak a szemeim, és egy sötét szobában találtam magam. Egy kis idő után rájöttem, hogy hol vagyok. Minden emlékem lassan visszaszivárgott. Fogalmam sincs, miért álmodtam, hogy vámpír vagyok. És ami alfurcsább, hogy jól is esett annak lenni. Össze vagyok zavarodva.
Rob mellkasán fekszem, és az álmomon gondolkodok. A fekete ruha... nekem nincs is olyanom. Én nem szoktam ilyen extravagánsan öltözködni, és a magassarkú cipő sem jellemez. Egyszerűen utálom őket! Legutóbb az évnyitón volt rajtam... És az étterem, és a dal? Még életembe nem hallottam azt a dalt, és bevallom, nem is tetszett... És a környék sem volt ismerős, és nem is beszélek fanciául! És mi van akkor ha... áhh nem! Biztos, hogy nem! Hiszen vámpírok nem léteznek, és akkor én sem leszek az. De a legutóbb is megálmodtam a jövőt... és mi van akkor, ha az csak egy véletlen volt? Ugyan már Kris! Vámpírok és természetfeletti dolgok nem léteznek. Vagyis igen... a fimekben, a könyvekben, és a mesékben...
     Nem tudtam vissza aludni, és ezért próbáltam valami másra koncentrálni... mondjuk az első közös éjszakámra Robbal. Atya ég! Ez sem volt jó étlet! Az emlékeimtől ismét fel lettem csigázva. Éreztem azt a bizonyos lüktetést a lábaim közt, és ettől mégjobban kínzott az álmatlansát. Azt akartam, hogy ismét megtörténjen. Érezni akartam Őt magamban... ohh... le kell hűtenem magam. Felkeltem, és megkerestem a fűrdőszobát. Megmostam az arcom, és a nyakam is. Nem volt rajtam semmi, csak Rob ingje. Azt is, csak a hasam közepéig volt begombolva. Halk léptekre lettem figyelmes, majd néhány másodperc után nyílt az ajtó. Rob volt az, hisz ki más lenne? Odajött hozzám, majd hátúlról magához ölelt.
      - Mit csinálsz? – kérdezte rekedt hangon. Forró lehellete a nyakamat súrólta, és nekem ennyi is elég volt. Teljesen elvarázsolt, az egész lényével ez a pasi...:P
      - Csak... álmodtam valamit, és le kelletett hűtsem magam. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni – válaszoltam, s közben egyhén szőrös karjait kezdtem simogatni.
      - Semmi baj, én is csak azért keltem fel, mert megszomjaztam, aztán éreztem, hogy nem vagy mellettem, és... azt hittem, hogy csak úgy elmentél, de aztán láttam, hogy ég idebent a lámpa – mondta ismét a nyakamba, és szinte minden egyes szavát egy-egy csók követte. Lehunytam a szemeim, és átadtam magam az érzésnek. Rob kezei az ingen keresztül kezdtek el simogatni. Először csak a hasamat, de aztán áttért a melleim simogatására. Ajkaimat egy halk sikoly hagyta el, az övét pedig egy halk morgás. Tudtam, hogyha akarok sem tudok már leállni. Rob félretolva melleimen az inget, elkezdett simogatni. Aztán magával szembe fordított, és csókolgatta, néha-néha harapdálta melleimet. Hátravetett fejjel hagytam, hogy kényeztessen, és közben éreztem azt a bizonyos lüktetést, s minél tovább mentünk a kényeztetéssel, annál intenzívebben tett magáévá a vágy. Rob fégigsimított lüktető középpontomon, és közben végig a szemembe nézett. Álltam a tekintetét, amig csak tudtam, de mikor magával ragadott az extázis s hátam ívbe feszűlt. Minden erő kiment belőlem, és ha Rob nem kap el, akkor biztos, hogy a padlón végzem. Felelmelt, és visszavitt a hálóba. Ott pedig folytattuk, amit elkezdtünk a mosdóban. Utat engedve buja vágyainknak egész éjszaka szeretkeztünk. Egy-két harapással és karmolással is gazdagabbak lettünk, de ez csak fokozta vágyainkat. Már amennyire azt lehetett... hajnalban, nem is, inkább reggel – 10kor – gondoltuk úgy, hogy ideje aludni. Néhány forró, és vérpezsdítő csók után mindketten átadtuk magunkat az álmok világának, és boldogok voltunk, amiért egymásra találtunk... 


Az étterem:

Kris álmában szereplő személy ruhája

És cipője:
És a dal, amit énekelt:




2011. október 26., szerda

Breaking Dawn



Sziasztok!
Valószínűleg közületek sokan Twilight rajongók, és ezért arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis "jelenetet" belőle... Nos, a forrás elég ismerős, de lehet, hogy vannak közületek akik nem olvassák, és ezért inkább felteszem! Biztos mi biztos alapon! És, a fejiről csak annyit, hogy szombaton jön, sőt, az is lehet, hogy vasárnap, mert minden tanárom megbolondult, és most jött rájuk a doga íratási mánia... :P Megértéseteket köszönöm ;)
Jó szórakozást!
xoxo
N.

2011. október 18., kedd

9.Fejezet - Sex on fire


Sziasztok! Mint tudjátok, mostantól nem csütörtökön, hanem kedden jön az új rész. Remélem nem gond.;)
A komikat illetően, nagyon szépen köszönöm, a 9 pipát, és a három megjegyzést. Hát... egyiknél se értük el a két számjegyet, de örülök, hogy legalább ti tartjátok bennem a lelket. 
A résszel kapcsolatban pedig... hát... mit is fűzhetnék hozzá? XD Eléggé +18-as. :D
Jó szórakozást kis perverz írópalántáim... :X
xoxo
N.

- Szeretlek – mondta Rob mélyen a szemembe nézve. A szemeim kikerekedtek a csodálkozástól. Azt tudtam, hogy kedvel engem, de azt nem gondoltam volna, hogy... szeret... most miért is agyalok ezen? Hiszen, itt fekszek egy adonisz alatt, aki szeret engem, és most vallotta be élete egyik legrosszabb de egyben legcsodásabb fejezetét. Ezt nem lehet viszonzás nélkül hagyni...
        - Én is téged – válaszoltam, mire Rob láthatóan megkönnyebbűlt. És ekkor történt valami. Fogalmam sincs mi történt velem. Még sosem éreztem ilyet. Olyan kellemes és bizsergető érzés... s ekkor Rob ismét az ajkaimra vetette magát. Lágy volt a csókja, és törődő. Igyekeztem én is ugyanolyan odaadással csókolni őt, mint ő engem, de ezt nem lehetett valami könnyen elérni. De úgy látom, ez nem zavarja őt, mert kemény vágya ismét lüktető középpontomnak nyomódott. Nekem ennyi is elég volt, mert odalent éreztem, hogy teljesen nedves vagyok. Csókunk kezdett ismét egy kicsit vadabbá válni, olyannyira, hogy már szinte téptük egymás ajkait. Rob még mindíg felettem volt, és azon ügyködött, hogy minél hamarabb megszabadítson a fránya felsőmtől, én meg a nadrága fogságából akartam kiszabadítani őt. Mikor mindketten sikerrel jártunk, fordítottunk a helyzeten, így én voltam felül, s sikernek könyveltem el, hogy egy rántással sikerűlt leszednem róla az inget, anélkűl, hogy akár az egy gomb elszakadt volna... :D Ismét az ajkaira vetettem magam, majd egy – sokadik – szenvedélyes csók után lejjebb kezdtem araszolni, s a nyakát majd a mellkasát borítottam be csókjaimmal, amit Rob sohajtozva tűrt. Amint ránéztem az arcára, egy másik érzés vette át uralmát felettem. A szenvedély és a tisztelet keveredett bennem. Tiszteltem őt, azért mert itt van, annak ellenére, hogy mennyi megpróbáltatás érte őt eddig. És mert képes volt felnevelni egy kislányt egyedül, aki, ha fele annyira kedves mint az apuci, akkor nyert ügyem lesz vele is. :P
Nem tudtam tovább ezen agyalni, mert Rob fölém kerekedett, és megfosztott a nadrágomtól, s mikor már csak egy alsóneműben felküdtem alatta, ő is végigcsókolta a testemet, ami úgy remegett erős férfias karjai között mint a nyárfa levél. Miután a melltartóm is a földön landolt ajkaival becézgetni kezdte így is kőkemény bimbóimat. Nyöszörögtem, és néha-néha sikítoztam a rám törő vágytól. Úgy éreztem, hogy felrobbanok, ha most rögtön nem kapom meg Őt.
        - Neh... ohh... neh kínozz... – kérleltem Őt egy kicsit akadozva, és nyöszörögve. Ohh, ez a pasi... egy igazi csődör az ágyban. Szerencsére megkímélt engem, ezért megszabadítva minket az utolsó felesleges ruháktól is, belémhatolt. A hátam ívbe feszűlt, és egy hangos sikítás hagyta el az ajkaim, amire Rob egy férias morgással felelt. S miközben pumpált hol ajkaimat, hol a nyakamat becézgette lágy csókjaival. Minden egyes lökéssel egy-egy sóhajt csalt ki belőlem, persze ő se bírta ki hangok nélkül. A szobát hangos zihálások és férfias morgások töltötték be. Azt hiszem ez életem legjobb szeretkezése. Rob olyan gyengéd, és törődő. Az a nő, aki nem szeretne egy ilyen adoniszt maga mellé, az vagy hülye, vagy a saját neméhez gerjed... :D
Éreztem, hogy közel a vég mindkettőnknél, ezért Rob fenekébe markolva ösztönöztem őt gyorsabb ritmusra, amit ő nem volt rest megadni.
Én egy hangos sikítást, míg Rob egy férfias kiáltást hallatott, amit a vállam harapdálásával próbált tompítani, mikor elért bennünket a mindent megsemmisítő extázis. Kézzel s lábbal szorítottam magamhoz Rob testét, hogy egy centivel se merjen távolodni tőlem, s így próbáltam lenyugodni. Kielégültnek, és boldognak éreztem magam. Mikor Rob látta, hogy nem vagyok hajlandó őt elengedni helyet cseréltünk, így én voltam felül. Percekig feküdtem rajta, mikor jobbnak láttam lemászni róla, mert nem szép dolog másokon tehénkedni... XD
Egymással szembe fordúltunk, és percekig, sőt, talán órákig néztük egymást, mikor Rob megszólalt
        - Igaz? – fogalmam sincs mire értette ezt
        - Micsoda? – kérdeztem vissza. Rob arcában szerelmet véltem felfedezni. Tiszta és őszinte szerelmet. Pedig alig egy hónapja járunk... igaz, én is szeretem őt. Nagyon!
        - Az hogy szeretsz? Vagy azt csak a pillanat hevében mondtad? – nah ez egy kicsit fájt. Lehet, hogy nem bízik az érzéseimben. Az is lehet, hogy ő sem szeret engem. Óhh, ugyan már! Akkor miért mondta volna el, hogy mi történt vele? Hogy, hogy járt az előző szerelmével. Lehet, hogy attól fél, hogy én is úgy fogok járni mint Katherina? Majd kiderűl. Most inkább nem kezdek el kötekedni. Ahoz most túl fáradt vagyok. :P
        - Igen Rob. Szeretlek. Teljesen elbűvöltél, mindeneddel. A külső és a belső tulajdonságokkal egyaránt. És felnézek rád. Azért, amiért képes voltál egyedül felnevelni egy kislányt, és még egyetemre is járni.
        - Nem voltam egyedül. A húgom, Amanda a szomszédunkban lakik, és ő vigyázott Vanessára, míg én az egyetem padjait koptattam.
        - Ő jóba van a szüleiddel? – lehet, hogy most egy kicsit tapintatlan voltam, de nagyon kíváncsi vagyok az életére.
        - Nem. Amikor megtudta, hogy mi történt Katherinával, ott hagyta a családi házat, és ideköltözött hozzám New York-ba. Nem állt szándékomban összeugrasztani őket. A szüleim mindíg jönnek látogatóba hozzánk, hogy lássanak minket és Vanessat, de ilyenkor Amanda vagy elutazik valahova, vagy elmegy bulizni... neki mindegy mit csinál csak a szülei közelében ne legyen.
        - És te? Te milyen viszonyban vagy velük?
        - Elég jóban. Én szeretem őket, és nem vádolom semmivel sem őket. Hiszen, ez nem az én családom hibája, hanem a Pierce családé.
        - S miért nem próbálod őket kibékíteni?
        - Próbálom. Már vagy négy éve próbálom, de nem megy. Amanda túl makacs – hát igen, sajnos van ez így... mit meg nem adnék ha segíthenék nekik. De nem szeretnék beleavatkozni, mert akkor nagy esélye van annak, hogy Rob minden lében kanálnak tartana, így, inkább külső szemlélőként figyelem az eseményeket, és ha Robnak szüksége lesz rám, akkor én ott leszek neki.
Még pár percet beszélgettünk, majd mindketten hullákat megszégyenítő módon álomba szenderűltünk...

2011. október 13., csütörtök

8.Fejezet - Valami vége, valami új kezdete


Sziasztok!
Itt is van az új fejezet! 
Remélem tetszeni fog! És nagyon szépen köszönöm Minie 95-nek, Dory-nak, és Mártának, hogy írtak megjegyzést! Nagyon szeretlek titeket! És nem haragszok meg, ha nem írtok komit, de legalább pipálgassatok! Nem hiszem, hogy csak 10en olvassák a blogomat! 
És a frissekkel kapcsolatban: mostantól kedden, ismétlem KEDDEN! jönnek a frissek! 

Jó olvasást!
xoxo
N.


     Csak űltem egy helyben, és azon gondolkoztam, hogy vajon mi történhetett Robbal? Hogy hogy van lánya, de nincs felesége? Talán elváltak?
     Nem tudtam sokáig ezen agyalni, mert Rob mellém ült, és belekezdett a történetébe, s közben végig a szemembe nézett. A tekintete szinte megigézett, és elég nagy erőfeszítésembe kerűlt, hogy ne szűntessem meg a köztünk lévő távolságot, s csókoljam meg.
      - Az egész, a gimiben kezdődött. Ott ismertem meg Katherine-t. Nagyon jó barátok voltunk, és ez a barátság kezdett átmenni szerelembe. Annyira szerettük egymást, hogy mikor kijártuk a gimit összeházasodtunk. A szüleink ellenezték ezt a házasságot, mert úgy gondolták, hogy túl fiatalok vagyunk még ehhez. De mi nem hallgattunk rájuk. A nászéjszakán megfogant Vanessa, és... eluralkodott rajtunk a félelem. Nem mertünk beszámolni erről a szüleinknek, mert akkor biztos, hogy kitagadtak volna minket a családból. Ezért... inkább menekülőre fogtuk. London-ból elköltöztünk ide New York-ba. Az óceán másik partjára. Kate úgy döntött, hogy ő inkább nem megy egyetemre, mert mikor megkezdődött, ő már három hónapos terhes volt. Azon gondolkoztunk, hogy hogy titkolhatnánk el a szüleink előtt a gyereket, de semmi sem jutott eszünkbe. Nem adhattuk árvaházba, s nem is titkolhattuk el a szüleink elől tovább, így, mikor megszületett Vanessa, és vége volt az első évemnek hazamentünk. A szüleink nagyon rosszul fogadták a hírt. Főleg Kate szülei. Annyira összeveszett velük, hogy alig látott az idegtől. Kirohant a házból... – mikor Rob ezeket a szavakat mondta, valami eluralkodott rajtam. Mintha féltem volna. Sejtettem mi lesz a vége a történetnek, de nem akartam, hogy az legyen. Azt kívántam bárcsak ne halt volna meg Kate. Rob szemeiben mindvégig szomorúságot láttam. Úgy sajnáltam. Bármit megtettem volna, azért, hogy vidámabb legyen - ... és beszállt a kocsijába. Próbáltam utána rohanni, de nagyon gyorsan elhajtott. Próbáltam felhívni, de nem vette fel. Mikor tizedjére hívtam már ki sem csengett. Nagyon féltem. És ami a legrosszabb, hogy fogalmam sem volt mit tegyek. Felhívtam a rendőrséget, de ők azt mondták, hogy nem nyílváníthatják eltűnt személynek, mert nem telt el a 24óra. kétségbeesetten űltem, és azon gondolkoztam, hogy vajon hol lehet? Hová mehetett?... Körülbelül egy óra telt el, és hívott a rendőrség, hogy megtalálta a feleségem kocsiját. Legalábbis ami maradt belőle. De... Kate nem volt benne. Hónapokig harcoltam, hogy megtaláljam, de nem volt semmi eredménye. A rendőrök is feladták. Így, egyedűl maradtam a lányommal New York-ban. A nővérem próbált nekem segíteni, de mikor látta, hogy semmi esély sincs a megtalálására, próbálta elfelejtetni őt velem. Végül egy éve beadtam a derekam, és elkezdtem csajozni. De minden lány elutasított magától. Egyik sem finomkodott, mikor lerázott. Az egyik babonás volt, és attól félt, hogy átok van rajtam, és nem mert még a közelembe se jönni, a másik szexmániás volt, aki le se szarta, hogy hány feleségem van, csak húzzam meg, a harmadik... – és sorolta volna tovább, de én nem engedtem. Hozzábújtam, olyan szorosan amennyire csak tudtam, és össze vissza csókoltam. Igaz, hogy alig egy hónapja ismerem, de hiszek neki. Ő nem olyan aki minden hülyeséget kitalál, csak azért, hogy egyszer megfektessen és utána eldobjon mint valami rongyot.
     Az arc és a nyak pusziból, csókcsata lett. Méghozzá elég szenvedélyes csókcsata. Fogalmam sincs, mennyi ideig voltunk egymás ajkaira tapadva, csak azt érzékeltem, hogy Rob elválik tőlem, és a homlokát az enyémnek dönti. Ekkor vettem észre, hogy már nem a kanapén, hanem Robon ülök, és kőkemény vágya nekem nyomódik. A szobában gyér volt a fény, mert a mécsesek nagy része kialudt. Nem láttam semmit, csak Rob tökéletes arcát, és hálát adtam az Istennek, hogy ez a srác az enyém. A kellemes csendet ő törte meg.
      - Kris, ezek után is... akarsz majd... – nem kelletett befejeznie a kérdést úgyis tudtam, hogy mire gondol
       - Igen, és csak hogy tudd, nagyra becsüllek, amiért férfi és orvos létedre képes vagy felnevelni egy kislányt. Nem ítéllek el. Sőt! Épp ellenkezőleg! – vallomásom után elmosolyodott, és egy gyengéd csókban részesített. De minél többet kaptunk, annál éhesebbek lettünk, úgyhogy ennek is az lett a vége, hogy Rob fölém kerekedett, és a felsőm eltüntetésével bajlódott, közben én hozzádörgöltem magam így is merev vágyához, amit egy rekedt férias nyögés követett. Imádom hallgatni a hangját. Olyan megnyugtató, és kellemes. Mikor elszakadt tőlem, a nyakamat kezdte csókokkal beborítani, amit nem bírtam apró sikolyok nélkül, és jóleső sohajok nélkül. Főleg, mert köben a keze a hasamon kúszott egyre feljebb, míg nem elérte a melleimet, amiket melltartón keresztűl kezdett kényeztetni. Azt hittem, hogy elfolyok eme erős férfias karok közt, ezért – már amennyire az erőm megengedte – még szorosabban öleltem mint eddig.
        - Kris... öhm... – alig bírt kinyögni egy értelmes mondatot szegény. Ezt most úgy mondtam, mintha én tudnék... XD – össze... össze foglak így nyomni – mondta akadozva, és zihálva.
        - Nyugi, nem fogsz! – válaszoltam. De ezek után nem fecséreltük az időnket beszédre. Rob bevitt egy szobába - feltételezem az volt a hálószoba - ami szintén tele volt mécsesekkel s gyertyákkal. Ott lefektetett az ágyra, majd mélyen a szemembe nézett, és kimondta, azt a bizonyos szót, hogy...
        - Szeretlek...



Íme Katherina Pierce 

2011. október 7., péntek

7.Fejezet - Egy kis titok.



Sziasztok! Itt is van a következő fejezet!
Ne haragudjatok, amiért késtem vele egy napot, de igyekeztem olyanra írni, hogy úgy lássátok érdemes volt erre várni! :P És köszönöm a 3 kommentet!!! Nagyon sokat jelent nekem, hogy egyáltalán kapok ilyesmit! :D 
Remélem ehhez sem fogjátok sajnálni!
Akkor, jó olvasást!
xoxo
N.

     Még öt perc! Biztos hogy öt? Igen biztos! Ohh basszus! Sose fognak kicsengetni! Még 4 perc. Ohh, halálra fogom únni az életem ezalatt a 4 görcsös perc alatt! Miért most kell bent tartania minket csengetésig? Kapja be! X-( Még 3 perc! Nem is, már csak 2, mert késik az órám! – így bosszankodtam magamban, az utolsó órámon, az utolsó 5 percben! Ez mondjuk vicces! Ha nem figyelném minden percben az órát, gyorsabban telne az idő! Mikor kicsengettek összepakkoltam a cuccosomat, és elhagytam az egyetem épületet! A koliban ugyanaz a látvány fogadott, mint mikor elhagytam azt. Gyorsan összepakkoltam a cuccaimat, és hagytam egy kis cetlit Megan számára, hogy ne haragudjon, de hamarabb elmentem, mert randim van, egy adonisszal. :P Hát igen! Rob egy igazi adonisz! Egy kedves, jófej, humoros angol uriember! Minden nő egy ilyen férfiről álmodik. Ezért is csodálom, hogy szóba áll velem. Azt pedig igazi égi jelenségnek tartom, hogy elhívott randira. Ismét!
     Az autópályán ilyenkor van a legnagyobb dugó, de hogy kerűljek, inkább a főúton mentem. Amint hazaértem lezuhanyoztam, és átöltöztem s eközben azon gondolkoztam milyen fárasztó egy nap alatt 225 mérföldet megtenni. Négykor végeztem, és Robbal kilenre beszéltük meg a randit. Azt mondta, most ő fog vezetni. Pontban kilenckor maghallottam a csengőt. Mikor ajtótnyitottam, egy öltönyös, nagyon szexi pasi állt előttem, aki az én drágaságom volt.
      - Szia szépségem – aww... annyira tetszik mikor így szólít – igaz oktalanul, mert egy cseppet sem tartom magam szépnek. Nah jó, talán a szemeim, de azonkívűl... én köszönés helyett inkább megcsókoltam. Először csak lágyan becézgettem ajkait, de minél többet ízleltem belőle, annál éhesebb lettem. Egész héten nem láttam, és a hangját is csak telefonon keresztűl hallottam. A helyzet odáig fajúlt, hogy lassan úgy voltam vele, hogy leteperem szegénykét, de egy szenvedélyes csóknál nem mentünk tovább... sajnos... :P
      - Úgy hiányoztál – mormoltam a fülébe, és hozzábújtam. Olyan jól esett végre a karjaiban lenni. Biztonságban éreztem magam a karjai közt. Hosszú újjaival a hajamat simogatta, én pedig a nyakát és az arcát borítottam be csókjaimmal.
      - Te is nekem – súgta vissza, szerelmes hangon. Szerelmes? Miket hordok én itt össze? Hogy lehetne szerelmes belém, hisz még alig ismer. És én ismerem őt? Igaz, tudok róla egy pár dolgot, de... ez akkor sem elég, hogy valakibe beleszeressek. Igaz, nagyon vonzódom hozzá. Régen képes voltam ezt a két dolgot összekeverni, pedig nem szabad – na, akkor mehetünk? – gondolatmenetemből az ő sejmes férfias hangja szakított félbe
      - Hát persze hogy mehetünk – válaszoltam. Amikor megpróbálta a szememre kötni a sálat, szabadkozni kezdtem. Azt mondta, hogy meglepetés, hogy hova megyünk. Jó, tudom de én utálom a meglepetéseket. Amikor a kocsijához vezetett, elállt a szavam! Ez egy álomkocsi! Életembe nem láttam ehhez fogható szépséget! Vagyis de, a sajátomat!
      - Mi az? – kérdezte Rob, mikor meglátta, hogy az állam a padlót súrolja.
      - Ez... ez a te... kocsid? – kérdeztem akadozva. Még mindíg nem tértem magamhoz az előbbi sokkból.
      - Igen. Mindíg szerettem az európai verdákat. Lehet azért, mert és is európai vagyok – válaszolta, azzal az ennivaló kis mosollyal az arcán. Nem bírtam ellenállni. Ismét egy vérpezsdító csókban részesítettem. A több mint 5 percet igénybe vevő csókunk után beszálltunk a „verdába” és elrepesztettünk vele az alkonyba. :D Fogalmam sincs hova akar vinni Rob, de próbáltam elterelni a gondolataimat.
      - És... milyen zenéket szeretsz hallgatni? – kérdésem hallatán Rob elkezdett mosolyogni.
      - Hát... nagyon szeretem a rockot. Azoknak van értelmük, nem úgy mint a mostani moslékoknak, amiket hallgatnak a kamaszok, meg amikre rázzák a diszkókban. Remélem ezzel nem sértettelek meg – mondta egy bűnbánó arckifejezéssel.
      - Nem dehogy! Sőt, egy véleményen vagyok veled. Én is utálom azokat a számokat. És ki a kedvenced?
      - Hát... nem is tudom. Vannak egy páran. Például, a Three Days Grace, vagy a Nickelback.
      - Ohh igen, azokat én is szeretem. Meg a klasszikusokat, például Joan Jett, vagy az AC/DC!
      - Látom nagyjából egyforma a ízlésünk – mondta Rob vigyorogva – nos, meg is érkeztünk! – amint körűlnéztem – ma már másodjára – a padlóról kelletett felkaparjam az államat. Coney Island-on voltunk. Olyan szép ilyenkor, este. Minden ki van világítva, és nincsenek olyan sokan, mint nappal – gyere, elviszlek valahova – súgta Rob a fülembe édesen. Rábíztam magam. Megfogta a kezem, és elsétáltunk, egy kis házikóig, ami körülbelül 10 perc sétára volt tőlünk. Egy tipikus tengerparti házikó volt. Amint beléptem a házikóba, harmadjára is leesett az állam. Mindenhol rózsaszírmok, és mécsesek. A kedvenc kombinációm. Rob a hátamnál állt, és magához ölelt, miközben a nyakamat csókolgatta.
      - Nézd Kristen – kezdett bele monológjába – lehet, hogy most egy utolsó féregnek fogsz tartani, de nem tudok úgy együtt lenni veled, hogy el ne mondjak valamit. Valamit, amit eddig titkoltam előled. Kérlek foglalj helyet, mert amit most fogok mondani, az lehet, hogy meg fogja változtatni a véleményedet rólam – kezdtem nagyon megíjedni. Leültem egy piros díványra, és hallgattam tovább Rob beszámolóját – nos, biztos vagyok benne, hogy azt fogod gondolni, hogy inkább nem kérsz belőlem ezek után, mert mindegyik lány így volt ezzel, de senkinek sem voltam képes ezt bevallani ilyen hamar, de te más vagy. Úgy érzem, hogy nagyon kedvellek téged Kristen! Sokkal több vagy nekem egy futókalandnál. És ezért, még ha el is dobsz majd magadtól, tudnod kell, hogy... nekem... nos nekem van családom – a „család” szó hallatán lesokkoltam. Ezer és ezer kérdés zakatolt a fejemben. Mi van? Család? De akkor miért kezdett ki velem? Mi az, hogy velem? Azt mondta, hogy „...biztos vagyok benne, hogy azt fogod gondolni, hogy inkább nem kérsz belőlem ezek után, mert mindegyik lány így volt ezzel...”. Basszus! Ez csalja a feleségét, Méghozzá velem? Meg nem csak velem? Milyen beteg ember ez? Ezt egyszerűen nem értem. Ez biztos csak egy rossz tréfa.
      - Most ugye csak viccelsz? – kérdeztem vissza, de ez csak egy kérdés volt, a több száz közül, amely cikázott a fejemben.
      - Nézd, a „család” szó nem takar olyan sokat, amennyit azt hiszed. Nincs feleségem – kezdtem egyre jobban összezavarodni – csak egy lányom... – a szemeiben sok érzelmet láttam megcsillanni, például a szomorúságot és a büszkeséget. Hát, egy biztos, ez az este nagyon hosszú lesz!

2011. október 6., csütörtök

Az új fejiről

Sziasztok! 
Tudom, hogy ma kell feltegyem az új fejit, és ez nem lesz meg csak este. 
Úgy gondoltam, hogy ez a fejezet, egy kicsit másabb lesz, mint az eddigiek. Kaptok döntési lehetőséget!
Írjátok meg komiban, hogy mit szeretnétek a köviben! Legyen benne szerelem? Egy újabb randi? Egy újabb álom? Vagy esetleg... Khm...??? Amit csak akartok azt írok bele! 
Szóval, minél több komi gyűl össze, annál hamarabb jön a kövi is! 
Kíváncsian várom ötleteiteket!
xoxo
N.