9.Fejezet - Sex on fire

Sziasztok! Mint tudjátok, mostantól nem csütörtökön, hanem kedden jön az új rész. Remélem nem gond.;)

A komikat illetően, nagyon szépen köszönöm, a 9 pipát, és a három megjegyzést. Hát... egyiknél se értük el a két számjegyet, de örülök, hogy legalább ti tartjátok bennem a lelket. 

A résszel kapcsolatban pedig... hát... mit is fűzhetnék hozzá? XD Eléggé +18-as. :D

Jó szórakozást kis perverz írópalántáim... :X

xoxo

N.

- Szeretlek – mondta Rob mélyen a szemembe nézve. A szemeim kikerekedtek a csodálkozástól. Azt tudtam, hogy kedvel engem, de azt nem gondoltam volna, hogy... szeret... most miért is agyalok ezen? Hiszen, itt fekszek egy adonisz alatt, aki szeret engem, és most vallotta be élete egyik legrosszabb de egyben legcsodásabb fejezetét. Ezt nem lehet viszonzás nélkül hagyni...

        - Én is téged – válaszoltam, mire Rob láthatóan megkönnyebbűlt. És ekkor történt valami. Fogalmam sincs mi történt velem. Még sosem éreztem ilyet. Olyan kellemes és bizsergető érzés... s ekkor Rob ismét az ajkaimra vetette magát. Lágy volt a csókja, és törődő. Igyekeztem én is ugyanolyan odaadással csókolni őt, mint ő engem, de ezt nem lehetett valami könnyen elérni. De úgy látom, ez nem zavarja őt, mert kemény vágya ismét lüktető középpontomnak nyomódott. Nekem ennyi is elég volt, mert odalent éreztem, hogy teljesen nedves vagyok. Csókunk kezdett ismét egy kicsit vadabbá válni, olyannyira, hogy már szinte téptük egymás ajkait. Rob még mindíg felettem volt, és azon ügyködött, hogy minél hamarabb megszabadítson a fránya felsőmtől, én meg a nadrága fogságából akartam kiszabadítani őt. Mikor mindketten sikerrel jártunk, fordítottunk a helyzeten, így én voltam felül, s sikernek könyveltem el, hogy egy rántással sikerűlt leszednem róla az inget, anélkűl, hogy akár az egy gomb elszakadt volna... :D Ismét az ajkaira vetettem magam, majd egy – sokadik – szenvedélyes csók után lejjebb kezdtem araszolni, s a nyakát majd a mellkasát borítottam be csókjaimmal, amit Rob sohajtozva tűrt. Amint ránéztem az arcára, egy másik érzés vette át uralmát felettem. A szenvedély és a tisztelet keveredett bennem. Tiszteltem őt, azért mert itt van, annak ellenére, hogy mennyi megpróbáltatás érte őt eddig. És mert képes volt felnevelni egy kislányt egyedül, aki, ha fele annyira kedves mint az apuci, akkor nyert ügyem lesz vele is. :P

Nem tudtam tovább ezen agyalni, mert Rob fölém kerekedett, és megfosztott a nadrágomtól, s mikor már csak egy alsóneműben felküdtem alatta, ő is végigcsókolta a testemet, ami úgy remegett erős férfias karjai között mint a nyárfa levél. Miután a melltartóm is a földön landolt ajkaival becézgetni kezdte így is kőkemény bimbóimat. Nyöszörögtem, és néha-néha sikítoztam a rám törő vágytól. Úgy éreztem, hogy felrobbanok, ha most rögtön nem kapom meg Őt.

        - Neh... ohh... neh kínozz... – kérleltem Őt egy kicsit akadozva, és nyöszörögve. Ohh, ez a pasi... egy igazi csődör az ágyban. Szerencsére megkímélt engem, ezért megszabadítva minket az utolsó felesleges ruháktól is, belémhatolt. A hátam ívbe feszűlt, és egy hangos sikítás hagyta el az ajkaim, amire Rob egy férias morgással felelt. S miközben pumpált hol ajkaimat, hol a nyakamat becézgette lágy csókjaival. Minden egyes lökéssel egy-egy sóhajt csalt ki belőlem, persze ő se bírta ki hangok nélkül. A szobát hangos zihálások és férfias morgások töltötték be. Azt hiszem ez életem legjobb szeretkezése. Rob olyan gyengéd, és törődő. Az a nő, aki nem szeretne egy ilyen adoniszt maga mellé, az vagy hülye, vagy a saját neméhez gerjed... :D

Éreztem, hogy közel a vég mindkettőnknél, ezért Rob fenekébe markolva ösztönöztem őt gyorsabb ritmusra, amit ő nem volt rest megadni.

Én egy hangos sikítást, míg Rob egy férfias kiáltást hallatott, amit a vállam harapdálásával próbált tompítani, mikor elért bennünket a mindent megsemmisítő extázis. Kézzel s lábbal szorítottam magamhoz Rob testét, hogy egy centivel se merjen távolodni tőlem, s így próbáltam lenyugodni. Kielégültnek, és boldognak éreztem magam. Mikor Rob látta, hogy nem vagyok hajlandó őt elengedni helyet cseréltünk, így én voltam felül. Percekig feküdtem rajta, mikor jobbnak láttam lemászni róla, mert nem szép dolog másokon tehénkedni... XD

Egymással szembe fordúltunk, és percekig, sőt, talán órákig néztük egymást, mikor Rob megszólalt

        - Igaz? – fogalmam sincs mire értette ezt

        - Micsoda? – kérdeztem vissza. Rob arcában szerelmet véltem felfedezni. Tiszta és őszinte szerelmet. Pedig alig egy hónapja járunk... igaz, én is szeretem őt. Nagyon!

        - Az hogy szeretsz? Vagy azt csak a pillanat hevében mondtad? – nah ez egy kicsit fájt. Lehet, hogy nem bízik az érzéseimben. Az is lehet, hogy ő sem szeret engem. Óhh, ugyan már! Akkor miért mondta volna el, hogy mi történt vele? Hogy, hogy járt az előző szerelmével. Lehet, hogy attól fél, hogy én is úgy fogok járni mint Katherina? Majd kiderűl. Most inkább nem kezdek el kötekedni. Ahoz most túl fáradt vagyok. :P

        - Igen Rob. Szeretlek. Teljesen elbűvöltél, mindeneddel. A külső és a belső tulajdonságokkal egyaránt. És felnézek rád. Azért, amiért képes voltál egyedül felnevelni egy kislányt, és még egyetemre is járni.

        - Nem voltam egyedül. A húgom, Amanda a szomszédunkban lakik, és ő vigyázott Vanessára, míg én az egyetem padjait koptattam.

        - Ő jóba van a szüleiddel? – lehet, hogy most egy kicsit tapintatlan voltam, de nagyon kíváncsi vagyok az életére.

        - Nem. Amikor megtudta, hogy mi történt Katherinával, ott hagyta a családi házat, és ideköltözött hozzám New York-ba. Nem állt szándékomban összeugrasztani őket. A szüleim mindíg jönnek látogatóba hozzánk, hogy lássanak minket és Vanessat, de ilyenkor Amanda vagy elutazik valahova, vagy elmegy bulizni... neki mindegy mit csinál csak a szülei közelében ne legyen.

        - És te? Te milyen viszonyban vagy velük?

        - Elég jóban. Én szeretem őket, és nem vádolom semmivel sem őket. Hiszen, ez nem az én családom hibája, hanem a Pierce családé.

        - S miért nem próbálod őket kibékíteni?

        - Próbálom. Már vagy négy éve próbálom, de nem megy. Amanda túl makacs – hát igen, sajnos van ez így... mit meg nem adnék ha segíthenék nekik. De nem szeretnék beleavatkozni, mert akkor nagy esélye van annak, hogy Rob minden lében kanálnak tartana, így, inkább külső szemlélőként figyelem az eseményeket, és ha Robnak szüksége lesz rám, akkor én ott leszek neki.

Még pár percet beszélgettünk, majd mindketten hullákat megszégyenítő módon álomba szenderűltünk...