10.Fejezet - Extázis után orgazmus XD

Sziasztok! 

Először: szeretném megköszönni a kommenteket, és örülök, hogy tetszett az előző fejezet! Remélem ez is ugyanúgy fog tetszeni! És sajnálom, amiért ilyen sokat csúsztam vele, de nem volt időm írni. ez embertelenség amit velünk csinálnak... 

Nah mindegy, de amúgy, mostantól visszaáll az eredeti felállás. Minden kedden jön az új fejezet. Igen, most kedden is lesz! 

És kélek szépen, ne sajnáljátok a megjegyzéseket! Kellenek lelkesítésnek! :P

Jó szórakozást!

xoxo

N.

      Olyan csodás az éjszaka. De ami még ennél is csodásabb, hogy a része lehetek. Nem tartozok senkinek elszámolással. Szabad vagyok! És ezt nagyon élvezem! Barna hajam a hátamra omlott, és úgy éreztem, hogy mérhetetlenül boldog vagyok. Egy elég sötét, és kellemes étterembe mentem, ahol franciául rendeltem magamnak egy Pinka Linka nevű koktélt. Éreztem, ahogy a finom, édes nedű lefolyik a torkomon. Ahogy körbenéztem, szinte minden férfi engem nézett, még a férjesek is. Halkan ment a zene, olyannyira, hogy az emberek biztos nem hallották, de én igen. Kristálytisztán, minden egyes részét a dalnak. Észrevettem, hogy az egyik kis sarokban van színpad. Szinte vonzott a mikrofon. Hátramentem, és megkértem, hogy játsszák el nekem a kedvenc dalomat. Felmentem a színpadra, és elkezdtem énekelni. Az alkohol alig hatott az elmémre, és tisztán tudtam énekelni. De aztán, mikor vége lett a dalnak, történt valami. Éreztem a teremben lévők szívverését, a vérük illatát, és úgy éreztem, hogy a ragadozó énem kezd a felszínre törni.  Miután elhagytam az éttermet, egy elhagyatott sikátorban találtam valakit. Egy embert. Látszott rajta, hogy nagyon fázik, és éhes. Nagyon megsajnáltam. Néha átkozom, hogy régen megengedtem magamnak, hogy érezzek. De nem akarom kikapcsolni azt a bizonyos gombot, ami elválaszt attól, hogy teljesen átadjam magam a ragadozó énemnek. Legalább ennyi emberség legyen bennem. Több úgy sincs. Elszaladtam egy erőig, amely a külvárosban található. Beleszagoltam a levegőbe, és éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mikor kinyitottam a szemeimet, egy farkassal találtam szemben magam. Nem volt derék, de most nem is voltam annyira éhes. Ez a kis farkaska pont megfelelt nekem. Nem vacakoltam sokáig, és vigyáztam közben a ruhámra is. Szinte széttéptem szegény állatkát, de nem tehetek róla. Nem bírok leállni...

     Egyszer csak kipattantak a szemeim, és egy sötét szobában találtam magam. Egy kis idő után rájöttem, hogy hol vagyok. Minden emlékem lassan visszaszivárgott. Fogalmam sincs, miért álmodtam, hogy vámpír vagyok. És ami alfurcsább, hogy jól is esett annak lenni. Össze vagyok zavarodva.

Rob mellkasán fekszem, és az álmomon gondolkodok. A fekete ruha... nekem nincs is olyanom. Én nem szoktam ilyen extravagánsan öltözködni, és a magassarkú cipő sem jellemez. Egyszerűen utálom őket! Legutóbb az évnyitón volt rajtam... És az étterem, és a dal? Még életembe nem hallottam azt a dalt, és bevallom, nem is tetszett... És a környék sem volt ismerős, és nem is beszélek fanciául! És mi van akkor ha... áhh nem! Biztos, hogy nem! Hiszen vámpírok nem léteznek, és akkor én sem leszek az. De a legutóbb is megálmodtam a jövőt... és mi van akkor, ha az csak egy véletlen volt? Ugyan már Kris! Vámpírok és természetfeletti dolgok nem léteznek. Vagyis igen... a fimekben, a könyvekben, és a mesékben...

     Nem tudtam vissza aludni, és ezért próbáltam valami másra koncentrálni... mondjuk az első közös éjszakámra Robbal. Atya ég! Ez sem volt jó étlet! Az emlékeimtől ismét fel lettem csigázva. Éreztem azt a bizonyos lüktetést a lábaim közt, és ettől mégjobban kínzott az álmatlansát. Azt akartam, hogy ismét megtörténjen. Érezni akartam Őt magamban... ohh... le kell hűtenem magam. Felkeltem, és megkerestem a fűrdőszobát. Megmostam az arcom, és a nyakam is. Nem volt rajtam semmi, csak Rob ingje. Azt is, csak a hasam közepéig volt begombolva. Halk léptekre lettem figyelmes, majd néhány másodperc után nyílt az ajtó. Rob volt az, hisz ki más lenne? Odajött hozzám, majd hátúlról magához ölelt.

      - Mit csinálsz? – kérdezte rekedt hangon. Forró lehellete a nyakamat súrólta, és nekem ennyi is elég volt. Teljesen elvarázsolt, az egész lényével ez a pasi...:P

      - Csak... álmodtam valamit, és le kelletett hűtsem magam. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni – válaszoltam, s közben egyhén szőrös karjait kezdtem simogatni.

      - Semmi baj, én is csak azért keltem fel, mert megszomjaztam, aztán éreztem, hogy nem vagy mellettem, és... azt hittem, hogy csak úgy elmentél, de aztán láttam, hogy ég idebent a lámpa – mondta ismét a nyakamba, és szinte minden egyes szavát egy-egy csók követte. Lehunytam a szemeim, és átadtam magam az érzésnek. Rob kezei az ingen keresztül kezdtek el simogatni. Először csak a hasamat, de aztán áttért a melleim simogatására. Ajkaimat egy halk sikoly hagyta el, az övét pedig egy halk morgás. Tudtam, hogyha akarok sem tudok már leállni. Rob félretolva melleimen az inget, elkezdett simogatni. Aztán magával szembe fordított, és csókolgatta, néha-néha harapdálta melleimet. Hátravetett fejjel hagytam, hogy kényeztessen, és közben éreztem azt a bizonyos lüktetést, s minél tovább mentünk a kényeztetéssel, annál intenzívebben tett magáévá a vágy. Rob fégigsimított lüktető középpontomon, és közben végig a szemembe nézett. Álltam a tekintetét, amig csak tudtam, de mikor magával ragadott az extázis s hátam ívbe feszűlt. Minden erő kiment belőlem, és ha Rob nem kap el, akkor biztos, hogy a padlón végzem. Felelmelt, és visszavitt a hálóba. Ott pedig folytattuk, amit elkezdtünk a mosdóban. Utat engedve buja vágyainknak egész éjszaka szeretkeztünk. Egy-két harapással és karmolással is gazdagabbak lettünk, de ez csak fokozta vágyainkat. Már amennyire azt lehetett... hajnalban, nem is, inkább reggel – 10kor – gondoltuk úgy, hogy ideje aludni. Néhány forró, és vérpezsdítő csók után mindketten átadtuk magunkat az álmok világának, és boldogok voltunk, amiért egymásra találtunk... 

Az étterem:

Kris álmában szereplő személy ruhája

És cipője:

És a dal, amit énekelt: