Sziasztok!
Először: szeretném megköszönni a kommenteket, és örülök, hogy tetszett az előző fejezet! Remélem ez is ugyanúgy fog tetszeni! És sajnálom, amiért ilyen sokat csúsztam vele, de nem volt időm írni. ez embertelenség amit velünk csinálnak...
Nah mindegy, de amúgy, mostantól visszaáll az eredeti felállás. Minden kedden jön az új fejezet. Igen, most kedden is lesz!
És kélek szépen, ne sajnáljátok a megjegyzéseket! Kellenek lelkesítésnek! :P
Jó szórakozást!
xoxo
N.
Egyszer csak kipattantak a
szemeim, és egy sötét szobában találtam magam. Egy kis idő
után rájöttem, hogy hol vagyok. Minden emlékem lassan visszaszivárgott. Fogalmam
sincs, miért álmodtam, hogy vámpír vagyok. És ami alfurcsább, hogy jól is esett
annak lenni. Össze vagyok zavarodva.
Rob mellkasán fekszem, és az álmomon gondolkodok. A fekete
ruha... nekem nincs is olyanom. Én nem szoktam ilyen extravagánsan öltözködni,
és a magassarkú cipő sem jellemez. Egyszerűen utálom őket! Legutóbb
az évnyitón volt rajtam... És az étterem, és a dal? Még életembe nem hallottam
azt a dalt, és bevallom, nem is tetszett... És a környék sem volt ismerős, és
nem is beszélek fanciául! És mi van akkor ha... áhh nem! Biztos, hogy nem!
Hiszen vámpírok nem léteznek, és akkor én sem leszek az. De a legutóbb is
megálmodtam a jövőt... és mi van akkor, ha az csak
egy véletlen volt? Ugyan már Kris! Vámpírok és természetfeletti dolgok nem
léteznek. Vagyis igen... a fimekben, a könyvekben, és a mesékben...
Nem tudtam
vissza aludni, és ezért próbáltam valami másra koncentrálni... mondjuk az első közös éjszakámra Robbal. Atya ég! Ez sem volt jó étlet!
Az emlékeimtől ismét fel lettem csigázva. Éreztem
azt a bizonyos lüktetést a lábaim közt, és ettől
mégjobban kínzott az álmatlansát. Azt akartam, hogy ismét megtörténjen. Érezni akartam
Őt magamban... ohh... le kell hűtenem magam. Felkeltem, és megkerestem a fűrdőszobát. Megmostam
az arcom, és a nyakam is. Nem volt rajtam semmi, csak Rob ingje. Azt is, csak a
hasam közepéig volt begombolva. Halk léptekre lettem figyelmes, majd néhány
másodperc után nyílt az ajtó. Rob volt az, hisz ki más lenne? Odajött hozzám,
majd hátúlról magához ölelt.
- Mit csinálsz? – kérdezte rekedt hangon. Forró
lehellete a nyakamat súrólta, és nekem ennyi is elég volt. Teljesen elvarázsolt,
az egész lényével ez a pasi...:P
- Csak... álmodtam valamit, és le kelletett hűtsem magam. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni –
válaszoltam, s közben egyhén szőrös karjait
kezdtem simogatni.
- Semmi baj, én is csak azért keltem fel, mert
megszomjaztam, aztán éreztem, hogy nem vagy mellettem, és... azt hittem, hogy
csak úgy elmentél, de aztán láttam, hogy ég idebent a lámpa – mondta ismét a
nyakamba, és szinte minden egyes szavát egy-egy csók követte. Lehunytam a
szemeim, és átadtam magam az érzésnek. Rob kezei az ingen keresztül kezdtek el
simogatni. Először csak a hasamat, de aztán
áttért a melleim simogatására. Ajkaimat egy halk sikoly hagyta el, az övét
pedig egy halk morgás. Tudtam, hogyha akarok sem tudok már leállni. Rob
félretolva melleimen az inget, elkezdett simogatni. Aztán magával szembe
fordított, és csókolgatta, néha-néha harapdálta melleimet. Hátravetett fejjel
hagytam, hogy kényeztessen, és közben éreztem azt a bizonyos lüktetést, s minél
tovább mentünk a kényeztetéssel, annál intenzívebben tett magáévá a vágy. Rob fégigsimított
lüktető középpontomon, és közben végig a szemembe
nézett. Álltam a tekintetét, amig csak tudtam, de mikor magával ragadott az
extázis s hátam ívbe feszűlt. Minden erő kiment belőlem, és ha
Rob nem kap el, akkor biztos, hogy a padlón végzem. Felelmelt, és visszavitt a
hálóba. Ott pedig folytattuk, amit elkezdtünk a mosdóban. Utat engedve buja
vágyainknak egész éjszaka szeretkeztünk. Egy-két harapással és karmolással is
gazdagabbak lettünk, de ez csak fokozta vágyainkat. Már amennyire azt
lehetett... hajnalban, nem is, inkább reggel – 10kor – gondoltuk úgy, hogy
ideje aludni. Néhány forró, és vérpezsdítő
csók után mindketten átadtuk magunkat az álmok világának, és boldogok voltunk, amiért
egymásra találtunk...
Az étterem:
Kris álmában szereplő személy ruhája
És cipője:
És a dal, amit énekelt:
Te, az a koktélnév nagyon röhelyes...az fakasztott mosolyra legelőször...nagyon tetszett ez a feji is, látom érdemes volt olvasnom, mert kezd egyre izgalmasabbá válni...csak így tovább, ne sajnáld a fantáziát!!! Pusz-pusz:*
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésEz egy nem semmi fejezet lett.
Érdekes volt az eleje. Úgy látszik, mégis szőttél bele némi misztikumot.
Na, de a folytatás... Ehhez nincs is mit hozzáfűzni, azt hiszem. :)
Várom a folytatást.
Ágika
Sziaaa!
VálaszTörlésHát ami az írást illeti, te sem panaszkodhatsz.
Nagyon tetszik. Főleg, hogy Rob kissé más szerepben tűnik fel.
Mint orvos és apuka :) hát mint kiderült dokinak szuper, egy ilyet én is elbírnék viselni :D
remélem az apukát meg többet látjuk majd, főként Krisre lennék olyan kivi, hogy ő hogy viszonyul ehhez, meg a kislányához Robnak, ha majd lesz olyan rész.
Szuper lett, eddig csak kevés, eltudtam volna még olvasgatni, remélem mihamarabb lesz időd és kedved, meg minden más ami ehhez kell és jön friss.
És köszi szépen a komidat (L)
pusszantlak: liz
Szia! Sajnálom, hogy eddig nem írtam, de sajnos most sok minden össze jött és bár szünet volt a suliban, nekem mégis ugyan úgy folytatnom kellet a tanulás, mint suliidőben! :S
VálaszTörlésNa mind1 Szóval a feji! Nagyon érdekesre sikerült :D Nekem nagyon tetszett! Mondjuk kicsit meglepett ez az álom.. :D Misztikum! :D:D:D Na és utána ... :D Már várom a folytatást!
Puszi: Minie95