14.Fejezet - Hapiness

Sziasztok! 

Meg is írtam a 14.et is! ;) 

Nagyon örülnék, ha kapnék néhány visszajelzést, és ha ez így fog továbbmenni kénytelen leszek komihatárt szabni. Sajnálom.

Jó olvasást!

Szeri van!

Noémi-

Mystic Falls 1864: 

 - Biztos, hogy ez jó ötlet? 

 - Hát persze hogy az. Evansvilleben kezdtek gyanakodni, úgyhogy nincs már választásunk. Tovább kell állnunk. 

 - Nem erre gondoltam. Biztos, hogy jó ötlet pont ide jönni? Állítólag veszélyes hely, és vérfarkasok is tartózkodnak ezen a helyen.

 - Nem lehet veszélyes hely, mert még csak most alapítottak.

 - De az alapítók között vannak vérfarkasok is, 

 - Meg tudom védeni magam ellenük. Van nálam sisakvirág.

 - Rendben Elena. Én csak a javadat akarom.

 - Tudom Emily. És hálás vagyok ezért. Úgy érzem, hogy rajtad kívül nem bízhatok senkiben. 

 - Megérkeztünk - mondta a sofőr. A lovashintó megállt, és Emilyvel együtt kiszálltunk belőle. A sofőr kisegített minket a hintóból, és amint a lábam elérte a talajt, egy fiatalemberrel találtam szembe magam. Nem lehetett több tizenhétnél. Alig választott el minket egy méter, éreztem a szívverését. Egyszer csak megszólalt

 - Üdvözlöm Ms. Pierce - kezemet felé nyújtottam, és meghajoltam, ő pedig kezet csókolt. Ugyanilyen udvariasan üdvözölte Emilyt is. Amint elkaptam róla a tekintetem, jobban szemügyre vettem a házat. Gyönyörű, fehér kétszintes ház volt, nagy ablakokkal, és rendezett kerttel. A belseje is, ugyanolyan szép volt, mint a külseje. Beleszerettem ebbe a házba. És már nem volt kérdéses, hogy vajon jó ötlet volt-e ide jönni. 

" Happiness hit her, like a train on a track...

Coming towards her, stuck, still no turning back"

A telefonom miatt, kipattantak a szemeim. Különös, hogy erre a lassú számra milyen hamar fel tudok kelni. Ohh... minek kell suliba menni? Pedig most olyan szépet álmodtam. Igaz, bizarr, hogy megint Rob feleségéről álmodok, meg lovashintókról, de akkor is tetszett, és azt kívánom bárcsak egyszer ez megtörténne velem...

A tegnap este rendesen felöntöttünk a garatra Ashel, ezért egy kicsit még kóvályog a fejem. Na jó, nem egy kicsit. Olyan mintha egy óriási kalapáccsal 90x vágnának kupán egy perc alatt. És ilyen macskajajjal kell konzultációra mennem. Kívánhat magának ettől jobbat az ember fia?

Szerencsére hamar eltelt ez a nap is, este pedig elmentünk Robbal randizni. 

Azt mondta, hogy titok, hogy hova megyünk. Meg akar lepni, én pedig hiába mondtam neki, hogy nem szeretem a meglepetéseket, nem tágított.

Este nyolc fele járt az idő mikor meghallottam Rob kocsijának motorját lefékezni a házam előtt. Felvettem a kabátom, és kiléptem a házból. Miután bezártam az ajtót, s megfordultam, ott állt előttem Ő. A világ legszexibb pasija, aki csak az enyém.Sokan azt kívánják, hogy bárcsak ők is találnának maguknak egy ilyen pasit.

 - Jó estét hölgyem - mondta, majd megfogta a kezemet, és puha csókot lehelt rá. Komikus volt, de egyben romantikus is.

 - Viszont kívánom. Remélem remekül telt a napja sir. 

 - Igen, nagyon jól telt, de csak azért, mert egész nap az estét vártam, és hogy viszont láthassam önt - nagyon jól estek a szavai, és nem csak a tartalmuk miatt, hanem azért is, mert Rob igazi úriember módjára adta elő az egészet. Amint beszálltunk a kocsiba, megcsapott egy kellemes illat. Nem kérdeztem rá, úgy gondoltam, hogy valami új légfrissítőt használ. Tíz perc múlva már egy nagyon aranyos cukrászda előtt álltunk, és néztük egymást. Nem sokáig élveztem Rob gyönyörű kék szemeinek fogságát, mert a következő pillanatban megcsókolt. Lehunytam a szemeim, csakúgy mint Rob, és élveztem lágy csókját. 

A csók végeztével bementünk a cukrászdába, ahol én három epres, Rob pedig 4 csokis muffin-t rendeltünk. Nagyon finom volt a muffin, és az étterem is nagyon a kedvemre való. Gyönyörű tapéta a falon, az asztalokon vörös terítők, és kellemes dallam járta át a teret. Úgy érzem, hogy Rob tudja mi kell nekem. Lehet, hogy őt tényleg nekem szánta a sors?

Miután végeztünk a vacsorával, fizettünk, és elhagytuk a helyet. 

Beszálltunk a kocsiba, és elmentünk egy gyönyörű parkba. Azt hiszem, ez az este kezd egyre jobb lenni. Pedig még messze a vége. 

Nem ültünk le, csak sétáltunk, de egyszer csak, Rob megállt. 

 - Mi a baj? - kérdeztem a tekintetét kémlelve, ami szerelmet tükrözött.

 - Valamit oda kell adnom . válaszolta, és megcsókolt. De mikor kezdtünk volna jobban belemelegedni, elhúzódott tőlem. Belenyúlt a zsebébe, és arra kért, hogy csukjam be a szemeim. Engedelmeskedtem neki. 

 - Most már kinyithatod - megtettem, és egy gyönyörű nyaklánccal találtam szembe magam - tetszik? - elállt a lélegzetem. Nagyon szép volt. 

 - Igen. Nagyon tetszik. Köszönöm - mondtam, miközben megöleltem őt. Belecsókoltam a nyakába, és ismét megköszöntem.

 - Fordulj meg - megfordultam, és a nyakamba helyezte a gyönyörű nyakéket, amelynek isteni illata volt. Pont olyan, mint illat járt át, amilyen a kocsiban van.

 - Milyen jó illata van

 - Vasfű van benne - válaszolta. Még soha életembe nem hallottam ilyen növényről. Vasfű...

Még egy pár percet sétáltunk, majd hazamentünk.

Amikor beléptem a házba, az előszobában található óra negyed tízet mutatott. 

 - Nem alszol velem? - kérdeztem, miközben megszabadultam a kabátomtól. 

 - Nem lehet. Amanda el kell utazzon az éjjel, Nessát pedig nem hagyhatom egyedül otthon egy egész éjszakára.

 - Értem - válaszoltam. Egy fél órán át még beszélgettünk, aztán elindult haza a szerelmem. Ismét egyedül kell töltenem egy egész éjszakát. Vajon nem sajnál? De igen, biztos, csak tudja, hogy én boldogulok magamba egyedül, Vanessa pedig mit csinálna holnap reggel? Ő még nem olyan érett, hogy egyedül el tudjon menni az oviba. Ez itt New York, méghozzá Manhattan. És egyedül nem igen látni öt éves kislányokat egyedül az utcán. 

Egy gyors zuhany után bementem a hálóba, ahol a pihe puha ágyam várt, előtte a tv, a hűtőben pedig fagyi. Igen, decemberben is fagyizok... Lehet, hogy ez okoz rémálmokat? Nem hiszem. Régebben is ettem fagyit lefekvés előtt, de mégsem álmodtam Rob exéről. Tényleg, mióta is álmodok róla? Körülbelül egy hónapja kezdődött, én pedig két hónapja ismerem Robot. De azelőtt is álmodtam már olyan dolgokat amik meg is történtek. Vagyis csak egyszer. Amikor megálmodtam a karambolt. Ha jobban visszatekintünk az időben, soha nem álmodtam meg sem a jövőt, sem mások ex feleségét. Az egész akkor kezdődött, amikor... amikor balesetet szenvedtem. Azon az estén minden megváltozott. De miért? Milyen összefüggés van az álmaim és egy baleset között? 

Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, amelyekbe eddig nem volt időm belegondolni. Most viszont, mikor van időm, erőm nincs. Alig kezdtem el az egyik gondolatmenetemet, mikor elnyomott az álom.

A ház Kris álmában:

A nyaklánc: