16.Fejezet - It's over?

Sziasztok!

Remélem vártátok már ezt a fejezetet! 

Nagyon örülnék, ha kapnék hozzá komikat, vagy csak pipákat! A másik blogomon is ma tettem fel az új részt. Ha minden jól megy, akkor csütörtökön jön a következő fejezet ;)

xoxo

N. 

"Beszélnem kell vele. Igen, az lesz a legjobb ötlet. Meg kell neki magyaráznom, hogy mit miért tettem. Az egyik boszorkány szerint New Yorkban van. Talán ő segítene megölni Klaust. 500éve menekülök. Elegem van ebből! Nem akarok menekülni. Szabad akarok lenni. És persze, ha megtudná, hogy felbukkant a hasonmás, és, hogy én változtattam át, csak azért, hogy ne tudja megtörni az átkot, biztos, hogy megölné Keterinat és engem is. Meg persze mindenkit, akit ismert. Vagyis a családja is veszélyben van..."

Rob mellkasán pihentem, mikor egyszer csak megszólalt a telefonom, megszakítva az álmomat. Rob még mindig aludt, a telefonom pedig abbahagyta a csergést. Kimentem a szobából, és vittem a telefonomat is. A kijelzőre pillantva megállapítottam, hogy Ashley mostanában vekkernek érzi magát. Visszahívtam, mert kíváncsi voltam, hogy mit szeretne közölni. Ha csak azért hívott, hogy megkérdezze, hogy " Szia, hogy vagy, mi csi?" , én komolyan mondom leütöm!

 - Szia, Kris, gond van!

 - Szia, mi történt? Ég a ház? - kérdeztem vissza. Olyan volt a hangja, mintha tényleg égne a ház...

 - Nem, nézd, én nem hittem neked, amikor azt mondtad, hogy te látod álmaidban, de utálna olvastam, és lehet, hogy igazad van. Ha valamilyen közöd van hozzá, de hát neked, milyen közöd lenne Katehez?

 - Mondjuk az, hogy az exférjével járok...

 - Igazad van, tényleg. És azt is olvastam, hogy ezt a képességet az indítja be, ha komolyabb ütést kap a fejed. 

 - És mondd csak, ha nem hittél nekem, akkor miért olvastál utána?

 - Hát... böngésztem a neten, és egyszer csak megjelent előttem az oldal. Figyelj, akármi a terved, segítek neked.

 - Azt álmodtam, mielőtt fel nem ébresztettél, hogy Kate itt van New Yorkban. A hotelt is láttam, ahol lakik. A "hasonmása", Elena, pedig meg akarja keresni, hogy megvédje őt, egy Klaus nevű pasitól. Egy óra múlva találkozunk nálam, oké? 

 - Rendben. De mi a terved? 

 - Majd elmondom.

 - Oké. Majd még beszélünk. Szia

 - Szia - ez akkor megvolt. Jó tudni, hogy "médium" - vagy mi a fene - lettem. Az álmomban a Belleclair hotelt láttam. Oda kell mennem. Meg kell tudnom, hogy ez az egész igaz-e vagy sem. Tudom, hogy semmi közöm az egészhez, de oka van annak, hogy ezt álmodom. 

 - Kris - szálalt meg egy hang a hátamnál. Hátrafordultam, és Rob állt velem szemben. 

 - Jó reggelt - mosolyogva közelítettem felé, de ő elhúzódott - valami baj van?

 - Nézd Kris, fogalmam sincs, hogy miket álmodsz, és, hogy miért, de megköszönném, ha nem mondanád el mindenkinek, hogy a halott feleségemről álmodsz. Ezek csak álmok, érted? Ez nem a valóság! Rengeteg időbe telt, amíg kihevertem, hogy elvesztettem őt, nem akarom, hogy felszakítsd a sebeimet - rosszul estek a szavai, de igaza van. Bele sem gondoltam, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozok neki. Szeretem őt. Ő az utolsó ember, akinek fájdalmat tudnék okozni.

 - Ne haragudj. De az, amit mondott Ashley, elég furcsa, és... nem tudom, hogy abból amit álmodtam mennyi igaz. Ma el szeretnék menni a Belleclair hotelbe, és majd meglássuk, hogy mi igaz, és mi nem. 

 - De mégis mire jó ez neked? Semmi közöd ahhoz, hogy mi van a nejemmel. Élvezed, hogy fájdalmat okozhatsz nekem? 

 - Itt nem rólad van szó, oké? Hanem rólam! Én álmodok mindenféle zavarba ejtő dolgokat róla, és utána szeretnék járni az egésznek. 

 - És ha utánajársz, akkor szerinted minden oké lesz? Akkor nem fogsz róla álmodni? Ugyan már Kris! Ne legyél már ennyire gyerekes! - már nem csak kiabált velem. Szint köpte felém a szavakat. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy ez lesz a vége az egésznek. Könnyek szöktek a szemembe, de nem akartam megadni neki az örömöt, hogy sírni lásson. Összecsomagoltam a dolgaimat, és elmentem. Rob a konyhában ült, és nézett kifele az ablakon, és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, hogy hallja, hogy elmentem. Nem kellett volna, mivel utánam jött. 

 - Kris, hova mész? - kérdezte az ajtóból. Nem álltam meg, csak mentem, de ő követett - kérlek ne menj el - megfogta a csukómat, és magához húzott. Megbódított a kellemes illata, és a közelsége. De erőt gyűjtöttem, és ellenálltam neki.

 - Miért ne menjek? Te azt szeretnéd, hogy ne okozzak neked fájdalmat, és mint kiderült miattad álmodok hülyeségeket, szóval azt hiszem mindkettőnknek az lesz a legjobb ha nem folytatjuk ezt a kapcsolatot. Akkor én nem fogok álmodozni, te meg nem fogsz szenvedni - kitéptem a karomat a szorításából, és elindultam lefele a lépcsőn. Mikor hazaértem lezuhanyoztam, és átöltöztem. Alig hiszem el, hogy vége. Két hónap, két perc leforgása alatt ért véget. Azt hiszem, ez volt a jó döntés. Azok után, ahogy beszélt velem... még soha senki nem kiabált velem úgy, mint ő. Alig bírtam ki hazáig sírás nélkül. Amikor a zuhany alatt álltam, utat engedtem könnyeimnek. Amikor tükörbe néztem, megállapítottam, hogy így nem mehetek el sehova sem Ashleyvel. A szemeim pirosak voltak és duzzadtak, ugyanúgy mint az ajkaim, belül pedig fájdalmat éreztem. De nem törődtem vele. Jelenleg van nagyobb gondom is annál, hogy Robon rágjam magam. Pedig legszívesebben mindent félredobtam volna, és visszakönyörögtem volna magam hozzá. De ezt nem tehettem meg. Én ahhoz túl büszke vagyok. 

Amint megérkezett Ash, beavattam a terveimbe. Azt mondta, hogy ő mindenben mellettem áll. Azt viszont nem mondtam el neki, hogy mi történt Robbal. Majd beavatom később. 

Én vezettem, és egész úton Ash arról áradozott, hogy milyen figyelmes vele Jackson. Tettettem, hogy érdekel, és igyekeztem boldognak mutatkozni, és érdeklődőnek, de amikor rákérdezett, hogy velem mi a helyzet, inkább tereltem. Nem volt nehéz, mivel megérkeztünk. Belleclair hotel. Gyönyörű volt. Kívülről, és belülről is egyaránt.

Épp a recepció felé igyekeztünk, amikor beugrott egy kép: Egy ajtót láttam, és egy szám volt rajta. 1592. Azt hiszem tudom, hol van. 

- Figyelj, azt fogjuk csinálni, hogy kibérlünk egy szobát, egy-két órára, és átmegyünk hozzá oké?

 - Ho... áhh, mindegy. Én beszélek oké?

 - Oké - amig Ash kibérelt nekünk egy szobát, én körbenéztem. Azon járt az eszem, hogy vajon miért láttam ezt? Ki tudja milyen "képességeim" vannak... kezd elegem lenni ebből. 

Felmentünk az emeleten, és megkerestük az 1592es szobát. Lehet, hogy ez az egész csak egy baromság, és most hülyét fogunk csinálni magunkból, és az is lehet, hogy tényleg minden igaz, és az ajtó másik oldalán egy vámpír van. Erre a lehetőségre is fel vagyok készülve. Van nálam vasfű. Állítólag ez megvéd majd tőle. Adtam Ashleynek is, és bekopogtam. Nem telt bele sok időbe, mire ajtót nyitottak, és velem szemben állt...

Nah vajon ki? Majd megtudjátok a köviben. XD