11.Fejezet - Találkozás

Sziasztok! Huh! Hát igen... tudom... majdnem egy hetet késtem vele! De nem tudtam máskor megírni! Nem jött az ihlet, és időm sem volt rá! Nekem is mindig keresztbe tesz a suli! 

Na de nem panaszkodok nektek tovább! 

Jó olvasást!

xoxo

N.

     Milyen szép az alkony. Amikor már nem látszanak a nap sugarai. Mikor olyan az ég, mintha két világot választana el egymástól. A nappalt, az éjszakától. A nappalt, a kedvenc napszakomtól. Imádom az éjszakát. Miért ne tenném, hisz az éjszaka egyik lénye vagyok. Nappal alszok. Ma személy szerint a repülőgépen aludtam, mikor úton voltam ide, Londonba. Megúntam Párizst, és amúgy is, kezdett gyanús lenni a sok állattámadás. Felvettem az egyik kedvenc ruhámat, egy magassarkút, és elindúltam várost nézni. Általában erdőkben szoktam vadászni, de ma nem volt kedvem elszaladni odáig, ezért az egyik sikátorban talált drogost öltem meg. A hulláját pedig elégettem. Nem akarom, hogy itt is gyanakodni kezdjenek. Mikor jóllaktam elindúltam egy kis étterembe. Az étterem egyik ablaka tükröződött, s mikor megláttam magam, rájöttem valamire. Ez nem én vagyok. Ez is csak egy álom. Fogalmam sincs kinek álmodom magam, de az biztos, hogy ez nem lehet véletlen. Már másodjára álmodom ugyanazt. Lassan kinyitottam szemeim, és ugyanott találtam magam, ahol elaludtam. Az oldalamra voltam fordúlva, Rob mellasa a hátamnál volt, és éreztem minden lélegzetvételét. Olyan megnyugtató volt. Csakhogy akadt egy kis probléma. Ismét rámtört a kancaroham, mivel Rob kissebbik énje a fenekemnek nyomódott. Elkezdtem fincánkolni és éreztem, hogy kezd keményedni. Azt hittem szétrobbanok a vágytól.

      - Ugye tudod, hogy ez nem volt szép tőled?! – mondta Rob elfuló hangon. Egy kicsit lesokkoltam, de aztán folytattam a tevékenységem.

      - Azt hittem, hogy alszol – válaszoltam, s közben hátranyúltam, s a fenekébe markoltam.

      - Megőrítel! – mondta s csókolgatni kezdte a nyakamat

      - Megérdemelsz egy kis kényeztetést, hisz egész éjjel... és reggel azon voltál, hogy boldoggá tegyél – egy kicsit kótyagos voltam, mert nem csak csókolta, hanem harapdálta is a nyakamat, a keze pedig a melleimet becézgette. Nem tudok betelni vele! Hiába egész éjjel szeretkeztünk, én még többet, s többet akarok! Úgy gondoltam húzom egy kicsit az agyát. Felkeltem az ágyból, és elindúltam a fűrdő felé. Így legalább két legyet ütök egy csapásra. Azt gondoltam, hogy Rob majd csatlakozni fog hozzám, és igazam is lett. Egy pár perc után beállt mellém a kabinba, és nekidöntött a falnak.

      - Azt hitted elmenekülhetsz előlem? – kérdezte elsötétűlt tekintettel, és szenvedélyes hangnemmel. Ha lehetséges ettől mégjobban beindúltam! A kezeimet a fejem fölött lefogta egyik kezével, a másikkal pedig felemelte az egyik lábam, és nekemdörgölte magát. Kéjes nyögés hagyta el az ajkaimat, amit Rob azonnal be is tapasztott a sajátjával. Olyan szenvedélyes csókkal ajándékozott meg ismét, hogy ha nem nyomott volna a csempének a padlón kötöttem volna ki. Tetszett az efajta vadság. Ajkaim után a nyakam kényeztette. Viszont vágytam arra, hogy megérintsem, de nem tudtam, mivel a kezeim még mindig a fejem fölött voltak. Körülbelül egy fél órát kényeztettük egymást a zuhany alatt, aztán úgy gondoltuk jobb lenne ha elmennénk valahova. Hisz nem egészséges hogy egész nap csak alszunk és szeretkezünk. Jó tudom, a szex jót tesz az egészségnek, de minden jóbol megárt a sok.

      - Nem akarsz feljönni hozzám? – kérdezte Rob mikor már a hálóban űltünk az ágyon. Felöltözve.

      - Hozzád? És otthon van a lányod is?

      - Igen. Nem akarsz vele találkozni? – kérdezett vissza egy kicsit szomorúan. Nem akartam megsérteni, de...

      - Hát... az az igazság, hogy nem. Félek. ki tudja hány játékát fogja hozzámvágni ha meglát? Lehet, hogy azt fogja gondolni, hogy el akarlak lopni tőle – adtam hangot aggályaimnak. Tényleg féltem! Ki tudja hány módszert fog bevetni, hogy eltegyen láb alól? :-/

      - Ugyan már Kris! Ő nem olyan! Meglátod, szeretni fog! – válaszolta Rob! Nah jó, egy kicsit megnyugodtam. Hisz tőle jobban senki sem ismeri Vanessát. Este nyolc óra volt, ami azt jelenti, hogy átaludtuk az egész napot! Beűltünk Rob kocsijába, és elmentünk a belvárosba. Negyed óra volt az út, amit nagyon csendben tettünk meg! Rob az útra, én meg a lehetséges esetekre figyeltem. Tehát: első eset: a legrosszabbik! Meglát majd sikítva elszalad tőlem. Második eset: ez is rossz! Meglát, majd hozza a konyhából apuci húsvágó kését, és leszúr vele! Nah jó, eddig biztos nem fajúlna a dolog. Mert ha meg is történne elszaladnék. Harmadik eset: ez valamivel jobb! Meglát, s elkezd bunkózni velem! Ennek sem nagy az esélye, mert öt éves! Kamasz kórban kezdenek bunkók lenni a gyerkőcök! Igen, most a tapasztalat beszélt belőlem! Negyedik eset: Ez a legjobb, és a legvalószínűtlenebb is! Meglát és megölel! Ez azért valószínűtlen, mert nincs oka rá, hogy megöleljen! Kivéve, ha Rob elő nem készítette a terepet!

      - Nagyon csendben vagy! – mondta Rob, mikor leparkolt.

      - Csak gondolkozok – válaszoltam.

      - Nem kell félned Kris! Nem rossz lány! De annyit tudnod kell róla, hogy a pédaképe Selena Gomez – na én itt lesokkoltam! Nekem nagyon is bejön Selena stílusa! Néha olyan rockeres tud lenni! - és a kedvenc színe a fehér - a fehér??? Általában a rózsaszín az ötévesek kedvence. Mindegy...

Mikor a lakása elé értünk, a gombóc kezdett egyre nagyobb lenni a hasamban. Bevallom nagyon féltem ettől az öt éves kis csajszitól. Féltem, hogy nem fogok megfelelni neki! Kattant a zár, nyílt az ajtó, én meg majd becsináltam félelmemben! Nyugi Kristen! Nyugi! Nem fogsz belehalni! Legalábbis remélem, hogy nem...XD

Bementünk a lakásba, és ott volt... a senki! A lakás üres volt.

 - Nyugi Kris! Úgy látszik Vanessa Amandánál van. Foglalj helyett - leűltem a konyhapúlt elé.

 - Kérsz valamit? – kérdezte Rob. Én csak egy fejrázással intettem, hogy nem. Eléggé be voltam szarva még mindig.

 - Szia apu – köszönt egyszer egy hang a hátam mögül. Édes Istenem! Nah most bántam meg, hogy kék farmert vettem fel. Jobb lett volna barnát. Akkor legalább nem lenne ennyire feltűnő! Lassan megfordúltam és ott állt előttem Vanessa. Alacsony, kb 130cm magas, szőke hajú kék szemű – úgy látszik elég sok gén van belőle apuciból. Igaz, még nem láttam anyucit, szóval inkább nem mondok semmit – és szia... őhm...

 - Kristen! Nagyon örvendek. Gondolom te vagy Vanessa – mondtam neki mosolyogva.

 - Igen. Milyen szép vagy! És milyen szép a neved! – nah erre a kijelentésre nem voltam felkészűlve! Te jó ég! Haladunk! Űgyes vagy Kris, csak így tovább!

 - Köszönöm, te is szép vagy – mondtam, mire Vanessa mosolya mégnagyobb lett. Leűlt mellém, és elkezdtünk beszélgetni. Kifaggattuk egymást, a kedvenc színeinkről, filmejinkről... Rob pedig mosolyogva figyelte hogy én milyen jól szót értek a lányával. Vanessa elcipelt engem a szobájába, ahol megkért, hogy játszak vele. Nagyon szívesen barbíztam vele, habár, én már rég kinőttem ebből a kórból.

 - Mutathatok neked valamit? – kérdezte a kis szöszi. Olyan aranyos volt! Nem is tudom, hogy képzelhettem azt, hogy majd ez a kis csöppség bunkózni fog velem. Igaz, még csak egy órája ismerjük egymást!

 - Persze. És mi lenne az? – kérdeztem vissza. Vanessa erre nem mondott semmit, csak felállt, és kivett egy fényképet a szekrényéből. Leűllt mellém, és együtt néztük meg.

 - Ő itt az anyukám – mondta. Megnéztem és lesokkoltam. Hisz ő...

A ruha:

A cipő: