12.Fejezet - Family Life (part one)

Sziasztok! 

Nagyon sajnálom, amiért ennyit késtem vele, de komolyan mondom, olyan zsúfolt a napirendem, hogy nem marad semmi szabadidőm. És ami a legjobb, hogy az elkövetkezendő 3hétben írom a féléviket. úgyhogy, ne számítsatok semmi exrtára tőlem... És szeretném ezen a blogon is bevezetni azt, hogy felosztom a fejezeteket 2-3 részre. Sajnálom, de most csak ennyit tudok tenni :(. 

Ez az első rész. Remélem tetszik! A másodikat holnap fogom hozni. 

Jó olvasást!
xoxo

N.

Ez nem lehet igaz! Hisz ő az a nő, akiről álmodtam. A vámpír. De miért álmodok róla? Hisz még soha életemben nem láttam őt. És miért álmodom azt, hogy ő egy vámpír? Vámpírok nem is léteznek. Talán ez véletlen? Lehet, hogy már láttam őt valahol, vagy egy hasonló személyt, és csak beképzelem, hogy ő az? Lehetséges. Igaz, még soha nem fordúlt elő velem ilyesmi. Vanessa arcára pillantottam, és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. A mosolyát felváltotta a szomorúság.

 - Neked nem tetszik az anyukám igaz? – kérdezte. Azt hittem, hogy rögtön el fogja sírni magát. Na azt nem engedhetem!

 - Dehogynem. Ne butáskodj! Nagyon szép anyukád volt – erre Vanessa arca ismét felvidúlt

 - Olyan jó lenne, ha emlékeznék rá – válaszolta. Erre inkább nem mondtam semmit. Jobbnak láttam, ha terelek, mert még a végén elerednek a könnyei, én pedig nem akarom, hogy miattam sírjon. Biztos sírt már eleget az anyukája elvesztése miatt...

Az órára pillantva rájöttem, hogy bizony itt az idő, hogy Vanessa ágyba bújjon, de mielőtt elaludt, megkért, hogy olvassak neki a kedvenc könyvéből. Én készségesen teljesítettem a kívánságát. Egy fél óra olvasás után már úgy aludt a kis aranyos szöszi mint a tej. Ekkor felkelt bennem az anyai ösztön. Nagyon jól éreztem magam Vanessa közelében. Úgy éreztem, mintha azt szeretné, hogy én legyek az anyukája. A helyében én is így viselkednék. Olyan fiatalon halt meg az anyukája, hogy nem is emlékszik rá. Én itt és most, megesküszök, hogy úgy fogok vele viselkedni, mintha a lányom lenne. És sose fogok neki csalódást okozni.

Háttal űltem az ajtónak, de éreztem, hogy Rob a küszöbön áll. Megfordúltam, és ott állt előttem Ő. A kócos hajával, az enyhén napbarnított bőrével, gyönyörű égszínkék szemével, és fiatalos, kacér mosolyával. A szívem gyorsabban kezdett verni, a kezem izzadni kezdett, és úgy éreztem, hogy ez AZ! Ez bizony szerelem. Sosem éreztem még ilyet. Pedig sok fiúba volt már „szerelmes”, de most rájöttem, hogy nem beléjük voltam szerelmes. Hanem a szerelem gondolatába. 

Felálltam odamentem hozzá, és megöleltem. Amint beszippantottam illatát, úgy éreztem, hogy megszállja szívemet a szerelem. Olyan régóta vártam már erre. Simán el tudom képzelni Robbal az életem. De jobb, ha még nem élem magam nagyon bele. A kapcsolatunk, még az elején tart, és nem lenne szerencsés, ha megint belelovalnám magam egy olyan dologba, ami nincs.

Egy gyors zuhany után, bebújtam a puha, és meleg takaró alá, Rob pedig egy pár perc múlva csatlakozott hozzám. Oldalamra fordúltam, Rob pedig szorosan magához ölelt, és össze vissza csókolgatta a nyakamat, és az arcomat. Nagyon jól esett tőle, hogy ilyen kedvesen, és figyelmesen bánik velem.

      - Nagyon szeretlek Kris – mondta miután abba hagyta a csókolgatásomat.

      - Én is téged Rob. Nagyon! – válaszoltam, mire ő mégjobban magához szorított. A fellegekben éreztem magam, és eme csodás érzések között nyomott el az álom.