3.Fejezet - A Perfect Night

 Nos, itt is van a következő fejezet. Köszönöm a 2 komit, és a 19 pipát! :* 

Jó szórakozást!

xoxo

N.

     Amint leparkoltam a kocsit, kiszálltunk, s bementünk a házba. A gyomrom is beleremegett, ha belegondoltam, hogy mit is fogunk csinálni. Izzadt a kezem, s egyre jobban ment össze a gyomrom az idegességtől. A házban sötét volt, ezért villanyt kapcsoltam.

      - Kérsz valamit? – kérdeztem Robtól, aki nagyon el volt foglalva a ház feltérképezésével.

      - Ömm… nem, köszi – válaszolta, s villantott mellé egy mosolyt is. Ohh, olyan zabálni való amikor mosolyog… áhh, hűtsd le magad te nő! Bementünk a nappaliba, s leűltünk egymással szemben – Nagyon szép a lakásod.

      - Köszi. Tudom, ez elég nagy egy személynek, de amig Nate itt lakott nem tűnt olyan üresnek, mint most – jó, lehet, hogy nem kelletett volna ezt mondanom, hisz egy pasi nem szeret az exekről hallani.

      - Elhiszem, hogy rossz megszokni az egyedül létet – a tekintetében látszott, hogy vele sem bánt kesztyűs kézzel a sors. Odamentem hozzá, s átöleltem. Lehet, hogy egy kicsit lököttnek tart ettől, de én szeretek másodat ölelgetni. Érzed a szívdobogását, érzed, hogy mikor vesz levegőt. Olyan mintha éreznéd a lelkét is. Egy puszit nyomtam a nyakára, s ledöntöttem Robot a kanapén. Elég szűk volt a hely, de láttam, hogy Rob cseppet sem bánja, mert mégközelebb húzott magához. Egyszercsak valami eszembe jutott.

      - Nem nézünk meg egy filmet? – kérdésem hallatán Robnak felcsillant a szeme.

      - Milyen filmjeid vannak?

      - Milyen filmeket szeretsz? – kérdeztem vissza.

      - Szeretem a horrort, akciót, vígjátékot…

      - Akkor pontosan tudom, mit fogunk megnézni – felálltam, s megkerestem a dvd-t. már annyiszor láttam ezt a filmet… pedig nem rég jelent meg. Végső állomás 5. Hmm… nyami! :P elindítottam a filmet, s visszabújtam Rob karjai közé. Voltak olyan részei a filmnek, amikor hiába sokszor láttam, mégis megíjedtem tőlük… Rob ilyenkor mindíg szorosabban tartott a karjaiban, s finom csókokat lehelt a homlokomra. Olyan kellemes érzés volt, ez a helyzet, hogy a film felét sem tudtam kibírni. Egyre laposabbakat pislogtam, s éreztem, ahogy elnyom az álom…

Ez az egész, olyan szép, de mégis különös... nem is tudom, hogy hol vagyok. Csak annyit láttam, hogy egy erdőben. Az erdőben pedig tűlevelű fák voltak. Nagyon szép ez a hely! Ha felnéztem az égre, láttam a telliholdat. Sétáltam, de nem tudtam, hogy hova tartok. Egyzser csak két kart éreztem a csípőmre kúszni. Tudtam kié ez a kéz. Hírtelen magafelé fordított, s megcsókolt. Gyengéden, de mégis szenvedélyesen. Olyan boldog voltam, mint még soha. Nem tudom meddig csókoltuk egymást Robbal, de mikor elváltam az ajkaink, mi már vizesek voltunk az esőtől. Elsimított egy tincset a szememből, s mélyen belenézett. Elvesztem szürkéskék szemeiben.

 - Szeretlek – mondta Rob, még mindíg a szemeimbe nézve.

 - Én is téged. – Vallomásunkat megpecsételtük egy csókkal, amely ismét elvarázsolt.

 - Kris... – hallottam ismét Rob hangját, s éreztem magamon csókját – kelj fel csipkerózsika! Vége a film – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Kinyitottam a szemeim, s az első dolog amit észrevettem, az a sötét képernyő volt, s ahogy felnéztem Rob arcába, láttam, hogy nagyon boldog, s elégedett.

 - Te meg mit vigyorogsz? – majdnem elkacagtam magam ahogy ránéztam – mondtam valamit álmomban? Vagy horkoltam?

 - Azt mondtad álmodban, hogy szeretlek. Kiről álmodtál? – kérdezte, de látszott rajta, hogy ő már tudja a választ.

 - Már nem emlékszem – hazudtam. Igen is emlékszek rá. De egy kicsit félek. Nem akarok ismét koppanni. Eddig mindig én húztam a rövidebbet. – megnézünk még egy filmet? – jó, lehet, hogy ez hülye kérdés volt, de tématerelésnek megfelel.

 - Nekem jó, de most valami lájtosabbat oké?

 - Oké – felálltam, s ismét betettem egy filmet. Ötödik sebesség. Nah, ez már „lájtosabb” :D.

Az első fél órában mindketten nevettünk, és izgúltunk, de a második félórában már csak én voltam képben. Rob bealudt... és még neki járt a szája... :D. Nah de én sem panaszkodhatok. Épp a lagizgalmasabb résznél döntöttem úgy, hogy bedobom én is a szunyát, úgyhogy ismét Rob karjaiban ért utól engem is az álom.