6.Fejezet - Egy hétköznap Kristen szemszögéből.

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet. Mostantól minden csütörtökön jön az új rész! Az egyik barátnőm különkérése végett :P. 

Remélem itt több komit fogok kapni, mint az előzőhöz, mert ez tényleg szívás! 1 komment? Jó, én örülök, hogy egyáltalán van, de 21RO mellett... ettől szerintem többet érdemlek... 

Nah de nem pofázok tovább! 

Jó olvasást!

xoxo

N.

     Ismét egy új hét, a dilis tanáraimmal. Nem mind ez, de vannak, akik olyanok, mintha most fingta volna ide valaki őket egy másik univerzumból. Például, a filozófia tanárnőmnek, az a szokása, hogy minden mondat végén megkérdezi, hogy: igen? Ugye? Igaz? =)) Néha órán úgy előkap minket a nevetés, hogy a tanárnő csak néz, mint boci az újkapura – vagy mint örömlány az üdülési csekkre – és általában a nevetőgörcs után jön a plusz feladat, mert nem voltunk órán figyelmesek. Pedig ha tudná a tanárnő milyen figyelmesek vagyunk... :D. Aztán ott van, a történelem tanárnő, aki minden órán elmond egy-egy viccet – még óra elején – és megjön a kedvünk a tanuláshoz tőle. Hiányozni fog az egyetem, sőt, a suli is hiányozni fog. Nem mindíg voltam ilyen lelkes. Volt, amikor ki nem állhattam a sulit. Még nagyon rég, mikor hatodikos voltam. De hetedikbe megjött hozzá a kedvem. És mai napig lelkesen koptatom a padot.

      - Kristen Stewart, meg tudná ismételni mi hangzott el az imént? – kérdezte a pszihológia tanár. Na most nagy szarban vagyok!

      - Hát, a khm... a... – hát ezt jól elcsesztem! Ki kéne találni valamit.

      - Hölgyem, elárulná, hogy mégis miért nem tisztelt meg figyelmével az elmúlt percekben? – jó kérdés

      - Mert arra gondoltam, amit az imént mondott – nem is olyan rossz, gyerünk Kristen, csak így tovább – hogy Amerika több mint 60%-ának megfordúlt a fejében, hogy bűncselekményt kövessen el.

      - Nézze, én örülök, hogy ennyire kifilézi a dolgokat, de jó lenne, ha ezt későbbre halasztaná, és most idefigyelne – mondta a tanár, és folytatta a prédikációját. Komolyan mondom, ezt már tanítani kéne! Furcsa, hogy a pszihológia tanárom bevette. Más tanárnál megértem, de nem ennél. Mindíg kiszúrja, ha valaki hazudik neki. Azt hiszem, nagyon jól tudok hazudni! Azt hiszem, jobb lesz, ha odafigyelek, mert a tanárom nem fog bevenni egy újabb hazugságot.

     Az előadás után elszaladtam kajálni Megannal, a szobatársammal. Elég rossz, hogy nincs külön szobám, de jó, hogy van valaki, akivel mindíg beszélhetek. Éjszaka van, hogy kettőig fenn vagyunk, és beszélgetünk. Sok hülyeséget és titkot megosztottunk már egymással.

      - Na mesélj, ki a pasi? – kérdezte a kávézóban Megan.

      - Milyen pasi? – fogalmam sincs honnan jött rá.

      - Ugyan már Kris! Belemártottad a piritósod a kávéba, amit szemrebbenés nélkül sóztál meg! Ilyen baromságot az ember csak akkor csinál, ha pasi van a dologban – áhh! Akkor ezért volt olyan furcsa íze a kávénak és a pirítósnak! :D Hát ezt jól benéztem!

      - Hát... – keztem bele a monológomba. Mire a végére értem már indúlhattam is a következő előadásomra. Történelem. Ez a kedvencem. Nem csak a tanárnő, de a tantárgy is nagyon kedvemre való. Szeretem a történelmet, főleg a XVIII., és a XIX.sz. a kedvencem. A beszéd stílus, a divat... a költőiség... mindent nagyon szeretek.

     Töri után hazamentem – vagyis a koliba, és az órára nézve megállapítottam, hogy már este kilenc óra van. Bementem a fürdőbe, és lezuhanyoztam. Kb egy fél órát töltöttem a zuhany alatt, mikor már lassan kezdtek kinőni a kopoltyúim, ezért jobbnak láttam kikászálódni innen :P. Beléptem a szobába, ahol Megan fogadott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hazaér. Mikor ezt szóvá tettem, Megan kérdőre vont, hogy nem is örülök neki, hogy több időt vagyunk együtt?

      - Dehogynem. Csak azt hittem, hogy későig leszel. Na de lapozzunk. Mi jót csináltál ma? – lehet, hogy ez hülye kérdés volt.

      - Mikor nem voltam épp veled? – kérdezett vissza egy kicsit szúrósan – hát, semmi különöset, csak elmentem vásárolni, és találkoztam egy nagyon-nagyon szexi sráccal. Ő volt az eladó. Elkértem a számát is.

      - És hogy hívják? - faggattam tovább

      - Chuck Bass – a név hallatán lefagytam.

      - Chuck? Biztos, hogy ő volt az eladó?

      - Igen, miért? Talán ismered?

      - Hát... igen. Ő Nate legjobb barátja. De ez nem lehet! Hisz ő gazdag. Mégis miért állna be elárusítónak? Ez kész hülyeség! – gondolkoztam el, egy kicsit hangosabban a kelleténél. Hisz az apja kőgazdag. Akkor miért állt be Chuck munkásnak? Talán elhúnyt az apja? De hát akkor is ő örökölné a vagyonát. Ohh, ez nekem magas! Inkább nem töröm a fejem ezen. Ez nem az én dolgom. Inkább gondolok Robra, és arra, hogy már csak négy nap, és találkozni fogok vele. Ma este is felhívtam, hogy halljam a hangját. Ő az egyetlen személy, akinek a hangjától megnyugszom.

     A beszélgetés után jobbnak láttam, ha ágyba bújok, mert nem lesz jó vége annak, ha későn fekszek le. Holnap is elég nehéz napom lesz. Elbúcsúztam Megantól, majd bebújtam ágyamba, és már aludtam is.