Sziasztok! Itt is van a következő fejezet!
Ne haragudjatok, amiért késtem vele egy napot, de igyekeztem olyanra írni, hogy úgy lássátok érdemes volt erre várni! :P És köszönöm a 3 kommentet!!! Nagyon sokat jelent nekem, hogy egyáltalán kapok ilyesmit! :D
Remélem ehhez sem fogjátok sajnálni!
Akkor, jó olvasást!
xoxo
N.
Még öt perc!
Biztos hogy öt? Igen biztos! Ohh basszus! Sose fognak kicsengetni! Még 4 perc.
Ohh, halálra fogom únni az életem ezalatt a 4 görcsös perc alatt! Miért most
kell bent tartania minket csengetésig? Kapja be! X-( Még 3 perc! Nem is, már
csak 2, mert késik az órám! – így bosszankodtam magamban, az utolsó órámon, az
utolsó 5 percben! Ez mondjuk vicces! Ha nem figyelném minden percben az órát,
gyorsabban telne az idő! Mikor kicsengettek összepakkoltam a cuccosomat, és
elhagytam az egyetem épületet! A koliban ugyanaz a látvány fogadott, mint mikor
elhagytam azt. Gyorsan összepakkoltam a cuccaimat, és hagytam egy kis cetlit
Megan számára, hogy ne haragudjon, de hamarabb elmentem, mert randim van, egy
adonisszal. :P Hát igen! Rob egy igazi adonisz! Egy kedves, jófej, humoros
angol uriember! Minden nő egy ilyen
férfiről álmodik. Ezért is csodálom, hogy szóba áll
velem. Azt pedig igazi égi jelenségnek tartom, hogy elhívott randira. Ismét!
Az autópályán
ilyenkor van a legnagyobb dugó, de hogy kerűljek,
inkább a főúton mentem. Amint hazaértem
lezuhanyoztam, és átöltöztem s eközben azon gondolkoztam milyen fárasztó egy nap alatt 225 mérföldet
megtenni. Négykor végeztem, és Robbal kilenre beszéltük meg a randit. Azt
mondta, most ő fog vezetni. Pontban kilenckor maghallottam a csengőt. Mikor
ajtótnyitottam, egy öltönyös, nagyon szexi pasi állt előttem,
aki az én drágaságom volt.
- Szia szépségem – aww... annyira tetszik
mikor így szólít – igaz oktalanul, mert egy cseppet sem tartom magam szépnek. Nah
jó, talán a szemeim, de azonkívűl... én
köszönés helyett inkább megcsókoltam. Először
csak lágyan becézgettem ajkait, de minél többet ízleltem belőle, annál éhesebb lettem. Egész héten nem láttam, és a
hangját is csak telefonon keresztűl
hallottam. A helyzet odáig fajúlt, hogy lassan úgy voltam vele, hogy leteperem
szegénykét, de egy szenvedélyes csóknál nem mentünk tovább... sajnos... :P
- Úgy hiányoztál – mormoltam a fülébe, és
hozzábújtam. Olyan jól esett végre a karjaiban lenni. Biztonságban éreztem
magam a karjai közt. Hosszú újjaival a hajamat simogatta, én pedig a nyakát és
az arcát borítottam be csókjaimmal.
- Te is nekem – súgta vissza, szerelmes
hangon. Szerelmes? Miket hordok én itt össze? Hogy lehetne szerelmes belém,
hisz még alig ismer. És én ismerem őt? Igaz,
tudok róla egy pár dolgot, de... ez akkor sem elég, hogy valakibe
beleszeressek. Igaz, nagyon vonzódom hozzá. Régen képes voltam ezt a két dolgot
összekeverni, pedig nem szabad – na, akkor mehetünk? – gondolatmenetemből az ő sejmes
férfias hangja szakított félbe
- Hát persze hogy mehetünk – válaszoltam. Amikor
megpróbálta a szememre kötni a sálat, szabadkozni kezdtem. Azt mondta, hogy meglepetés, hogy hova megyünk. Jó, tudom de én utálom a meglepetéseket. Amikor a
kocsijához vezetett, elállt a szavam! Ez egy álomkocsi! Életembe nem láttam
ehhez fogható szépséget! Vagyis de, a sajátomat!
- Mi az? – kérdezte Rob, mikor meglátta, hogy
az állam a padlót súrolja.
- Ez... ez a te... kocsid? – kérdeztem akadozva.
Még mindíg nem tértem magamhoz az előbbi
sokkból.
- Igen. Mindíg szerettem az európai verdákat. Lehet
azért, mert és is európai vagyok – válaszolta, azzal az ennivaló kis mosollyal
az arcán. Nem bírtam ellenállni. Ismét egy vérpezsdító csókban részesítettem. A
több mint 5 percet igénybe vevő csókunk
után beszálltunk a „verdába” és elrepesztettünk vele az alkonyba. :D Fogalmam sincs hova akar
vinni Rob, de próbáltam elterelni a gondolataimat.
- És... milyen zenéket szeretsz hallgatni? –
kérdésem hallatán Rob elkezdett mosolyogni.
- Hát... nagyon szeretem a rockot. Azoknak van értelmük, nem úgy mint a mostani moslékoknak, amiket hallgatnak a kamaszok,
meg amikre rázzák a diszkókban. Remélem ezzel nem sértettelek meg – mondta egy
bűnbánó arckifejezéssel.
- Nem dehogy! Sőt,
egy véleményen vagyok veled. Én is utálom azokat a számokat. És ki a kedvenced?
- Hát... nem is tudom. Vannak egy páran. Például,
a Three Days Grace, vagy a Nickelback.
- Ohh igen, azokat én is szeretem. Meg a
klasszikusokat, például Joan Jett, vagy az AC/DC!
- Látom nagyjából egyforma a ízlésünk –
mondta Rob vigyorogva – nos, meg is érkeztünk! – amint körűlnéztem
– ma már másodjára – a padlóról kelletett felkaparjam az államat. Coney
Island-on voltunk. Olyan szép ilyenkor, este. Minden ki van világítva, és
nincsenek olyan sokan, mint nappal – gyere, elviszlek valahova – súgta Rob a
fülembe édesen. Rábíztam magam. Megfogta a kezem, és elsétáltunk, egy kis
házikóig, ami körülbelül 10 perc sétára volt tőlünk.
Egy tipikus tengerparti házikó volt. Amint beléptem a házikóba, harmadjára is leesett
az állam. Mindenhol rózsaszírmok, és mécsesek. A kedvenc kombinációm. Rob a
hátamnál állt, és magához ölelt, miközben a nyakamat csókolgatta.
- Nézd Kristen – kezdett bele monológjába –
lehet, hogy most egy utolsó féregnek fogsz tartani, de nem tudok úgy együtt lenni veled, hogy el ne mondjak valamit. Valamit, amit eddig titkoltam előled. Kérlek foglalj helyet, mert amit most fogok mondani,
az lehet, hogy meg fogja változtatni a véleményedet rólam – kezdtem nagyon
megíjedni. Leültem egy piros díványra, és hallgattam tovább Rob beszámolóját –
nos, biztos vagyok benne, hogy azt fogod gondolni, hogy inkább nem kérsz belőlem ezek után, mert mindegyik lány így volt ezzel, de
senkinek sem voltam képes ezt bevallani ilyen hamar, de te más vagy. Úgy érzem,
hogy nagyon kedvellek téged Kristen! Sokkal több vagy nekem egy futókalandnál.
És ezért, még ha el is dobsz majd magadtól, tudnod kell, hogy... nekem... nos
nekem van családom – a „család” szó hallatán lesokkoltam. Ezer és ezer kérdés
zakatolt a fejemben. Mi van? Család? De akkor miért kezdett ki velem? Mi az, hogy
velem? Azt mondta, hogy „...biztos vagyok benne, hogy azt fogod gondolni, hogy
inkább nem kérsz belőlem ezek után, mert mindegyik lány
így volt ezzel...”. Basszus! Ez csalja a feleségét, Méghozzá velem? Meg nem
csak velem? Milyen beteg ember ez? Ezt egyszerűen
nem értem. Ez biztos csak egy rossz tréfa.
- Most ugye csak viccelsz? – kérdeztem vissza,
de ez csak egy kérdés volt, a több száz közül, amely cikázott a fejemben.
- Nézd, a „család” szó nem takar olyan sokat,
amennyit azt hiszed. Nincs feleségem – kezdtem egyre jobban összezavarodni –
csak egy lányom... – a szemeiben sok érzelmet láttam megcsillanni, például a szomorúságot
és a büszkeséget. Hát, egy biztos, ez az este nagyon hosszú lesz!
SZia nono!
VálaszTörlésNos... komolyan mondom... mikor a cím szalagot olvastam, hogy : Egy kis titok! S utána, mikor kiderült, hogy Kris és Rob randizni fognak ... omg...:)
Akkor, akár hiszed akár nem... az fordult meg a fejemben, hogy Robnak van egy kis lánya! AKi nem más mint Vanessa!
S mikor, egyre csak olvastam és olvastam... s mikor a végéhez értem... nem csak KRis álla súrolta a padlót... hanem az enyém is...
Mert, a sejtésem beigazolódott.... de tyűha... nem találom a szavakat...
te az nagyon ott volt...
AJánlom, hogy KRis ne hagyja ott Robot... hanem, ismerkedjen meg vele jobban, és a kislányával is...!!! Mert... akkor hajaj neked, ha nem így lesz... na jó csak vicceltem... de hogy bántanálak... isten mentsen...
xD
Csak... tudd ám romantikus is lenni ez a fiúúú... ;)
NA, és az elején beszarás volt... a nevetéstől.
három perc... már csak két perc... az utolsó 5 percből... elvoltál... valjuk be én is ilyen voltam annak idején... :P
Nekem tetszett ez a feji is.
Kíváncsian várom a kövit... s remélem, hogy majd a beszélgetésükre is kifogsz majd térni a kövi fejiben... mert az jó lenne. ;)
Pusszantás Dóry
ez a fejezet tetszett a legjobban mind közül!...egyszerűen lenyűgöző!...nagyon ügyes vagy, van érzéked az íráshoz, ne hagyd abba soha!..bevallom nekem is egyből felkeltette a figyelmemet a cím, viszont érdemes volt elolvasni.Valóban úgy telnek az órák végei, mint ahogy leírtad:P..Pusziiii neked:*
VálaszTörlésSzia N. :D
VálaszTörlésNagyon, nagyon tetszett ez a feji is. Mondjuk eléggé megleptél, de nagyon tetszett. Sosem gondoltam volna, hogy Robnak van egy lánya. :S Érdekes fordulat az már egyszer biztos, azonban ez csak még érdekesebbé tette a történetet. :) Nagyon tetsuik! :D Ja és a feji elején az a vissza számolgatás... Komolyan haláli... Bár ez a viselkedés erősen emlékeztet engem valakire... Magamra... Mindig azt lesem, hogy mikor lesz már vége :) xP
Már nagyon várom a folytatást! Kérlek siess vel! :) Kíváncsi vagyok, hogy mik történnek még ezután! :)
Sok puszi: Minie95(:
Xoxo