12.Fejezet - Family Life (part two)

Sziasztok! Meghoztam a várva várt második részét a 12. fejezetnek! ;)

Remélem tetszik majd! 

Nagyon szeretlek titeket, és örülök, hogy újabb RO-val bővültünk... ;)

Jó olvasást!

xoxo

N.

Reggel Vanessa keltett. És hát nem úgy, hogy kedvesen megszólított: „szia Kris! csináltam neked reggelit, kávét, itt az újság, nyugodtan feküdj vissza délig én nem zavarok...”, áhh... a f**szt! Sunyin bebújt az ágyba, és elkezdett ugrálni rajta, s közben azt kiabálta, hogy „kaját! kaját!”. Én pedig ezért a reggeliért, letepertem szegéynkét az ágyra, és jól megcsikoltam! Időközben Rob is adott életjelet magáról, s végül ő is beszállt a játékba. Tíz perc játék után Vanessa pocakja hangos korgásba kezdett, szóval jobbnak láttuk megtankolni. 

A reggeli a kedvenc kajám volt. Pizza!!! :D Igen, igen, tudom, nem valami egészséges kaja, de szarni bele!!! XD Nem szó szerint... :D

Miután rendesen megtömtük magunkat jobbnak láttam, ha lelépek, mert már amúgy is, az óra tízet mutatott, és nekem estére vissza is kell érnem a koliba. 

Vanessa arcán, láttam, hogy egy kicsit elkeseredett arcot vág, de tudattam vele, hogy hamarosan ismét látjuk egymást. Mivel Rob a kocsijával vitt a tengerparti házba és majd magához is, ezért kénytelen voltam Robbal hazamenni. Nem mintha ellenére lettem volna. Hiszen én minden pillanatnak örülök, amit vele töltök. Az elmúlt egy hónap sok mindent megváltoztatott. Egyszerűen imádom Robot! Nem éreztem még így senki iránt sem. És ami a legjobb, hogy tudom, hogy ő is viszont szeret engem. Hogy honnan? Érzem! 

Az utat nagyon csendben tettük meg. Rob az útra, én pedig rá figyeltem. Amint a hosszú ujjait néztem, a gyönyörű kék szemeit, a hosszú, borzos haját, átfutott rajtam egy boldogság hullám. Olyan boldog voltam, hogy ez az adonisz az enyém. Csak az enyém! Szeretem őt! Jobban mint akárkit ezen a földön! Rám tekintett, és láttam a szemeiben, hogy ő is ugyanúgy érez jelenleg mint én. Szinte meg lehetett tapintani a rózsaszín felhőket körülöttem. 

 - Megérkeztünk - mondta Rob. Észre se vettem, hogy már a kapum előtt parkol a kocsi. Rob kiszállt, és kinyitotta nekem az ajtót. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire úriember. :P

Az ajtónál, épp a kulcsomat kerestem, mikor Rob megölelt hátulról, és a nyakamat kezdte el lágyan szívogatni. Halkan felsóhajtottam, és egyre gyorsabban kerestem a kulcsot. Mikor meglett kinyitottam az ajtót, és az első dolgunk az volt hogy egymás ajkait kezdtük falni. Nem is akárhogy. Szinte téptük egymás ajkait, és bevallom, hogy cseppet sem bántam. Egy kicsit elragadtattam magam, mivel Rob isteni telt ajkaiból egyszer csak folyni kezdett a vér. Ekkor viszont észbe kaptam. Ezt nem kellene ennyire durván csinálni.

 - Ohh... Rob, annyira sajnálom, de tényleg én nem aka... - nem tudtam folytatni a mondanivalómat, mivel Rob betapasztotta a számat a sajátjával. Olyan csókot adott, hogy a térdeim is megremegtek tőle. Mindent befedett az a bizonyos vörös köd. úgy tartott Rob a karjaiban, mintha egy rongybaba lennék. Ekkor viszont felemelt, és meg sem állt velem a hálóig. Úgy látszik nem érdekli, hogy folyik - vagy már csak folyt - a vér az ajkaiból. Engem ugyan nem zavar. 

Olyan mintha tudná, hogy mire vágyok. Amikor azt szerettem volna, hogy lágyabban csókoljon, akkor úgy csókolt, mintha porcelánból lennék, s mikor ezt, hogy legyen egy kicsit szenvedélyesebb, és vadabb, akkor átkapcsolt. Az elkövetkezendő 20-30 percben viszont nem pazaroltam gondolkodásra az időt. Engedtem, hogy a vágyaim vezessenek. Rob ugyan nem bánta ahogy láttam... és éreztem... :P

Egy szenvedélyes szeretkezés után letusoltunk, majd összecsomagoltam. 

Körülbelül egy olyan 10 percig tartó csók után mindketten elindultunk. Én Bostonba, Rob pedig haza, Vanesszához. 

Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon az elmúlt éjjel, miért nem álmodtam a furcsa vámpírcsajsziról. Olyasmi is megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha ez a Katherine nem csak a képzeletem szüleménye. Mi van akkor, ha tényleg létezik? És megálmodtam a tartózkodása helyét. Arra is gondoltam, hogy elrepülök Londonba, de elvetettem ezt az ötletet. Ugyan már Kris! Te nem vagy ennyire bolond! Nem szabad hallgatnod az álmaidra! Vámpírok nem léteznek, és kész! Bekapcsoltam a rádiót, hátha adnak valami jó számot is... Jelenleg a valami diszkó szám ment. LMFAO - Party Rock Anthem... bevallom, ahhoz képest, hogy mennyire nem állom az ilyen dalokat, az bizony nagyon megtetszett! :P

Ezután egy melankolikusabb dal vette kezdetét. Ismerem a dalt. Adele - Someone Like You.

Az egész utat végigénekeltem. Szinte minden dalt ismertem. 

Mire a koliba értem, már alkony volt. A kedvenc napszakom! Még nem voltam fáradt, ezért miután kipakoltam, elmentem az egyik törzshelyemre. Egy közeli parkba. Gyönyörű hely, és ahogy a kora téli naplemente megvilágította olyan volt mint egy álom. Csináltam is egy képet róla, azért, hogy mindig, mikor ránézek jusson eszembe, az az érzés ami jelenleg átjárja a lelkemet, és hogy sose felejtsem el azt, hogy az élet múlandó, és ezért ki is kell azt élvezni... 

Hát ennyi lenne lánykáim ;)

Remélem megtiszteltek a komitokkal! És ismét bocsánatotokért esedezem, amiért ennyit késtem ezzel a felessel :D  

A park:

I'm sorry... :(

Sziasztok!

Nagyon-nagyon sajnálom, EGY EGÉSZ HETET kések a frissel - vagyis csak annak a felével - de igérem, hogy holnapra felteszem az új részt. Vagyis csak a felét. :P

Gondolom, nagyon a p**csába kívántok, de nagyon nehéz nyolcadikosnak lenni. Lehet, hogy nem érdekel titeket, de azért elmondom, hogy, hogy is zajlik nálam egy hét...

Hétfő: 3. suliban, aztán 4-5ig hittan. :( És mivel tanulnom is kell...sajnos... alig marad időm még élni is...

Kedd: 1.vagyok - hála az Istennek... - és szerencsére, a tanuláson és a gyakorláson kívül, semmi dolgom, úgyhogy ezentúl keddenként fogjátok kapni a frisseket... és be is fogom tartani!!!

Szerda: ismét 3.vagyok a suliban, és 4-5ig gitáróra... hatra hazakeveredek, aztán tanulok...X(

Csütörtök: :-<, 3.vagyok, és aztán tanulás! Ismét...X(

Péntek...az én napom! :P: Csak kettőig vagyok, és 4-5.is megint hittanóra... De öttől, viszont weekend... :D

Szombaton vagy bulizni megyek, vagy csavarogni... de az biztos, hogy nagyon ritkán ülök itthon, vasárnap pedig mise után időm mint a tenger. Ezért hoztam mostanában vasárnap a frisseket! 

Remélem megértitek! És bocsi, hogy ennyit papolok magamról, de nem tehetek róla...szeretek magyarázkodni ;).

Holnap akkor, hozom a frisst! ;)

Kellemes estét!

xoxo

N.

12.Fejezet - Family Life (part one)

Sziasztok! 

Nagyon sajnálom, amiért ennyit késtem vele, de komolyan mondom, olyan zsúfolt a napirendem, hogy nem marad semmi szabadidőm. És ami a legjobb, hogy az elkövetkezendő 3hétben írom a féléviket. úgyhogy, ne számítsatok semmi exrtára tőlem... És szeretném ezen a blogon is bevezetni azt, hogy felosztom a fejezeteket 2-3 részre. Sajnálom, de most csak ennyit tudok tenni :(. 

Ez az első rész. Remélem tetszik! A másodikat holnap fogom hozni. 

Jó olvasást!
xoxo

N.

Ez nem lehet igaz! Hisz ő az a nő, akiről álmodtam. A vámpír. De miért álmodok róla? Hisz még soha életemben nem láttam őt. És miért álmodom azt, hogy ő egy vámpír? Vámpírok nem is léteznek. Talán ez véletlen? Lehet, hogy már láttam őt valahol, vagy egy hasonló személyt, és csak beképzelem, hogy ő az? Lehetséges. Igaz, még soha nem fordúlt elő velem ilyesmi. Vanessa arcára pillantottam, és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. A mosolyát felváltotta a szomorúság.

 - Neked nem tetszik az anyukám igaz? – kérdezte. Azt hittem, hogy rögtön el fogja sírni magát. Na azt nem engedhetem!

 - Dehogynem. Ne butáskodj! Nagyon szép anyukád volt – erre Vanessa arca ismét felvidúlt

 - Olyan jó lenne, ha emlékeznék rá – válaszolta. Erre inkább nem mondtam semmit. Jobbnak láttam, ha terelek, mert még a végén elerednek a könnyei, én pedig nem akarom, hogy miattam sírjon. Biztos sírt már eleget az anyukája elvesztése miatt...

Az órára pillantva rájöttem, hogy bizony itt az idő, hogy Vanessa ágyba bújjon, de mielőtt elaludt, megkért, hogy olvassak neki a kedvenc könyvéből. Én készségesen teljesítettem a kívánságát. Egy fél óra olvasás után már úgy aludt a kis aranyos szöszi mint a tej. Ekkor felkelt bennem az anyai ösztön. Nagyon jól éreztem magam Vanessa közelében. Úgy éreztem, mintha azt szeretné, hogy én legyek az anyukája. A helyében én is így viselkednék. Olyan fiatalon halt meg az anyukája, hogy nem is emlékszik rá. Én itt és most, megesküszök, hogy úgy fogok vele viselkedni, mintha a lányom lenne. És sose fogok neki csalódást okozni.

Háttal űltem az ajtónak, de éreztem, hogy Rob a küszöbön áll. Megfordúltam, és ott állt előttem Ő. A kócos hajával, az enyhén napbarnított bőrével, gyönyörű égszínkék szemével, és fiatalos, kacér mosolyával. A szívem gyorsabban kezdett verni, a kezem izzadni kezdett, és úgy éreztem, hogy ez AZ! Ez bizony szerelem. Sosem éreztem még ilyet. Pedig sok fiúba volt már „szerelmes”, de most rájöttem, hogy nem beléjük voltam szerelmes. Hanem a szerelem gondolatába. 

Felálltam odamentem hozzá, és megöleltem. Amint beszippantottam illatát, úgy éreztem, hogy megszállja szívemet a szerelem. Olyan régóta vártam már erre. Simán el tudom képzelni Robbal az életem. De jobb, ha még nem élem magam nagyon bele. A kapcsolatunk, még az elején tart, és nem lenne szerencsés, ha megint belelovalnám magam egy olyan dologba, ami nincs.

Egy gyors zuhany után, bebújtam a puha, és meleg takaró alá, Rob pedig egy pár perc múlva csatlakozott hozzám. Oldalamra fordúltam, Rob pedig szorosan magához ölelt, és össze vissza csókolgatta a nyakamat, és az arcomat. Nagyon jól esett tőle, hogy ilyen kedvesen, és figyelmesen bánik velem.

      - Nagyon szeretlek Kris – mondta miután abba hagyta a csókolgatásomat.

      - Én is téged Rob. Nagyon! – válaszoltam, mire ő mégjobban magához szorított. A fellegekben éreztem magam, és eme csodás érzések között nyomott el az álom. 

11.Fejezet - Találkozás

Sziasztok! Huh! Hát igen... tudom... majdnem egy hetet késtem vele! De nem tudtam máskor megírni! Nem jött az ihlet, és időm sem volt rá! Nekem is mindig keresztbe tesz a suli! 

Na de nem panaszkodok nektek tovább! 

Jó olvasást!

xoxo

N.

     Milyen szép az alkony. Amikor már nem látszanak a nap sugarai. Mikor olyan az ég, mintha két világot választana el egymástól. A nappalt, az éjszakától. A nappalt, a kedvenc napszakomtól. Imádom az éjszakát. Miért ne tenném, hisz az éjszaka egyik lénye vagyok. Nappal alszok. Ma személy szerint a repülőgépen aludtam, mikor úton voltam ide, Londonba. Megúntam Párizst, és amúgy is, kezdett gyanús lenni a sok állattámadás. Felvettem az egyik kedvenc ruhámat, egy magassarkút, és elindúltam várost nézni. Általában erdőkben szoktam vadászni, de ma nem volt kedvem elszaladni odáig, ezért az egyik sikátorban talált drogost öltem meg. A hulláját pedig elégettem. Nem akarom, hogy itt is gyanakodni kezdjenek. Mikor jóllaktam elindúltam egy kis étterembe. Az étterem egyik ablaka tükröződött, s mikor megláttam magam, rájöttem valamire. Ez nem én vagyok. Ez is csak egy álom. Fogalmam sincs kinek álmodom magam, de az biztos, hogy ez nem lehet véletlen. Már másodjára álmodom ugyanazt. Lassan kinyitottam szemeim, és ugyanott találtam magam, ahol elaludtam. Az oldalamra voltam fordúlva, Rob mellasa a hátamnál volt, és éreztem minden lélegzetvételét. Olyan megnyugtató volt. Csakhogy akadt egy kis probléma. Ismét rámtört a kancaroham, mivel Rob kissebbik énje a fenekemnek nyomódott. Elkezdtem fincánkolni és éreztem, hogy kezd keményedni. Azt hittem szétrobbanok a vágytól.

      - Ugye tudod, hogy ez nem volt szép tőled?! – mondta Rob elfuló hangon. Egy kicsit lesokkoltam, de aztán folytattam a tevékenységem.

      - Azt hittem, hogy alszol – válaszoltam, s közben hátranyúltam, s a fenekébe markoltam.

      - Megőrítel! – mondta s csókolgatni kezdte a nyakamat

      - Megérdemelsz egy kis kényeztetést, hisz egész éjjel... és reggel azon voltál, hogy boldoggá tegyél – egy kicsit kótyagos voltam, mert nem csak csókolta, hanem harapdálta is a nyakamat, a keze pedig a melleimet becézgette. Nem tudok betelni vele! Hiába egész éjjel szeretkeztünk, én még többet, s többet akarok! Úgy gondoltam húzom egy kicsit az agyát. Felkeltem az ágyból, és elindúltam a fűrdő felé. Így legalább két legyet ütök egy csapásra. Azt gondoltam, hogy Rob majd csatlakozni fog hozzám, és igazam is lett. Egy pár perc után beállt mellém a kabinba, és nekidöntött a falnak.

      - Azt hitted elmenekülhetsz előlem? – kérdezte elsötétűlt tekintettel, és szenvedélyes hangnemmel. Ha lehetséges ettől mégjobban beindúltam! A kezeimet a fejem fölött lefogta egyik kezével, a másikkal pedig felemelte az egyik lábam, és nekemdörgölte magát. Kéjes nyögés hagyta el az ajkaimat, amit Rob azonnal be is tapasztott a sajátjával. Olyan szenvedélyes csókkal ajándékozott meg ismét, hogy ha nem nyomott volna a csempének a padlón kötöttem volna ki. Tetszett az efajta vadság. Ajkaim után a nyakam kényeztette. Viszont vágytam arra, hogy megérintsem, de nem tudtam, mivel a kezeim még mindig a fejem fölött voltak. Körülbelül egy fél órát kényeztettük egymást a zuhany alatt, aztán úgy gondoltuk jobb lenne ha elmennénk valahova. Hisz nem egészséges hogy egész nap csak alszunk és szeretkezünk. Jó tudom, a szex jót tesz az egészségnek, de minden jóbol megárt a sok.

      - Nem akarsz feljönni hozzám? – kérdezte Rob mikor már a hálóban űltünk az ágyon. Felöltözve.

      - Hozzád? És otthon van a lányod is?

      - Igen. Nem akarsz vele találkozni? – kérdezett vissza egy kicsit szomorúan. Nem akartam megsérteni, de...

      - Hát... az az igazság, hogy nem. Félek. ki tudja hány játékát fogja hozzámvágni ha meglát? Lehet, hogy azt fogja gondolni, hogy el akarlak lopni tőle – adtam hangot aggályaimnak. Tényleg féltem! Ki tudja hány módszert fog bevetni, hogy eltegyen láb alól? :-/

      - Ugyan már Kris! Ő nem olyan! Meglátod, szeretni fog! – válaszolta Rob! Nah jó, egy kicsit megnyugodtam. Hisz tőle jobban senki sem ismeri Vanessát. Este nyolc óra volt, ami azt jelenti, hogy átaludtuk az egész napot! Beűltünk Rob kocsijába, és elmentünk a belvárosba. Negyed óra volt az út, amit nagyon csendben tettünk meg! Rob az útra, én meg a lehetséges esetekre figyeltem. Tehát: első eset: a legrosszabbik! Meglát majd sikítva elszalad tőlem. Második eset: ez is rossz! Meglát, majd hozza a konyhából apuci húsvágó kését, és leszúr vele! Nah jó, eddig biztos nem fajúlna a dolog. Mert ha meg is történne elszaladnék. Harmadik eset: ez valamivel jobb! Meglát, s elkezd bunkózni velem! Ennek sem nagy az esélye, mert öt éves! Kamasz kórban kezdenek bunkók lenni a gyerkőcök! Igen, most a tapasztalat beszélt belőlem! Negyedik eset: Ez a legjobb, és a legvalószínűtlenebb is! Meglát és megölel! Ez azért valószínűtlen, mert nincs oka rá, hogy megöleljen! Kivéve, ha Rob elő nem készítette a terepet!

      - Nagyon csendben vagy! – mondta Rob, mikor leparkolt.

      - Csak gondolkozok – válaszoltam.

      - Nem kell félned Kris! Nem rossz lány! De annyit tudnod kell róla, hogy a pédaképe Selena Gomez – na én itt lesokkoltam! Nekem nagyon is bejön Selena stílusa! Néha olyan rockeres tud lenni! - és a kedvenc színe a fehér - a fehér??? Általában a rózsaszín az ötévesek kedvence. Mindegy...

Mikor a lakása elé értünk, a gombóc kezdett egyre nagyobb lenni a hasamban. Bevallom nagyon féltem ettől az öt éves kis csajszitól. Féltem, hogy nem fogok megfelelni neki! Kattant a zár, nyílt az ajtó, én meg majd becsináltam félelmemben! Nyugi Kristen! Nyugi! Nem fogsz belehalni! Legalábbis remélem, hogy nem...XD

Bementünk a lakásba, és ott volt... a senki! A lakás üres volt.

 - Nyugi Kris! Úgy látszik Vanessa Amandánál van. Foglalj helyett - leűltem a konyhapúlt elé.

 - Kérsz valamit? – kérdezte Rob. Én csak egy fejrázással intettem, hogy nem. Eléggé be voltam szarva még mindig.

 - Szia apu – köszönt egyszer egy hang a hátam mögül. Édes Istenem! Nah most bántam meg, hogy kék farmert vettem fel. Jobb lett volna barnát. Akkor legalább nem lenne ennyire feltűnő! Lassan megfordúltam és ott állt előttem Vanessa. Alacsony, kb 130cm magas, szőke hajú kék szemű – úgy látszik elég sok gén van belőle apuciból. Igaz, még nem láttam anyucit, szóval inkább nem mondok semmit – és szia... őhm...

 - Kristen! Nagyon örvendek. Gondolom te vagy Vanessa – mondtam neki mosolyogva.

 - Igen. Milyen szép vagy! És milyen szép a neved! – nah erre a kijelentésre nem voltam felkészűlve! Te jó ég! Haladunk! Űgyes vagy Kris, csak így tovább!

 - Köszönöm, te is szép vagy – mondtam, mire Vanessa mosolya mégnagyobb lett. Leűlt mellém, és elkezdtünk beszélgetni. Kifaggattuk egymást, a kedvenc színeinkről, filmejinkről... Rob pedig mosolyogva figyelte hogy én milyen jól szót értek a lányával. Vanessa elcipelt engem a szobájába, ahol megkért, hogy játszak vele. Nagyon szívesen barbíztam vele, habár, én már rég kinőttem ebből a kórból.

 - Mutathatok neked valamit? – kérdezte a kis szöszi. Olyan aranyos volt! Nem is tudom, hogy képzelhettem azt, hogy majd ez a kis csöppség bunkózni fog velem. Igaz, még csak egy órája ismerjük egymást!

 - Persze. És mi lenne az? – kérdeztem vissza. Vanessa erre nem mondott semmit, csak felállt, és kivett egy fényképet a szekrényéből. Leűllt mellém, és együtt néztük meg.

 - Ő itt az anyukám – mondta. Megnéztem és lesokkoltam. Hisz ő...

A ruha:

A cipő:

Bejelentés!

Először is: ma nem jön új rész, mert mosott szar vagyok, és csak két komit kaptam! X(  De nyugi, nem fogok most arról prédikálni, hogy jobb lenne,  ha bezárnám a blogom és hogy túl kevesen olvastok és stb... 

Másodszor: holnap, ha minden jól megy, akkor 16:00-17:00ig, ami magyar időszámítás szerint: 15:00-16:00, be lesz zárva a blog, mert designt cserélek! Tudom, hogy eddig sosem szóltam előre, de most úgy gondoltam, hogy az a biztos, ha tudtok róla. :P

Ennyi voltam mára...:D

xoxo

N.

10.Fejezet - Extázis után orgazmus XD

Sziasztok! 

Először: szeretném megköszönni a kommenteket, és örülök, hogy tetszett az előző fejezet! Remélem ez is ugyanúgy fog tetszeni! És sajnálom, amiért ilyen sokat csúsztam vele, de nem volt időm írni. ez embertelenség amit velünk csinálnak... 

Nah mindegy, de amúgy, mostantól visszaáll az eredeti felállás. Minden kedden jön az új fejezet. Igen, most kedden is lesz! 

És kélek szépen, ne sajnáljátok a megjegyzéseket! Kellenek lelkesítésnek! :P

Jó szórakozást!

xoxo

N.

      Olyan csodás az éjszaka. De ami még ennél is csodásabb, hogy a része lehetek. Nem tartozok senkinek elszámolással. Szabad vagyok! És ezt nagyon élvezem! Barna hajam a hátamra omlott, és úgy éreztem, hogy mérhetetlenül boldog vagyok. Egy elég sötét, és kellemes étterembe mentem, ahol franciául rendeltem magamnak egy Pinka Linka nevű koktélt. Éreztem, ahogy a finom, édes nedű lefolyik a torkomon. Ahogy körbenéztem, szinte minden férfi engem nézett, még a férjesek is. Halkan ment a zene, olyannyira, hogy az emberek biztos nem hallották, de én igen. Kristálytisztán, minden egyes részét a dalnak. Észrevettem, hogy az egyik kis sarokban van színpad. Szinte vonzott a mikrofon. Hátramentem, és megkértem, hogy játsszák el nekem a kedvenc dalomat. Felmentem a színpadra, és elkezdtem énekelni. Az alkohol alig hatott az elmémre, és tisztán tudtam énekelni. De aztán, mikor vége lett a dalnak, történt valami. Éreztem a teremben lévők szívverését, a vérük illatát, és úgy éreztem, hogy a ragadozó énem kezd a felszínre törni.  Miután elhagytam az éttermet, egy elhagyatott sikátorban találtam valakit. Egy embert. Látszott rajta, hogy nagyon fázik, és éhes. Nagyon megsajnáltam. Néha átkozom, hogy régen megengedtem magamnak, hogy érezzek. De nem akarom kikapcsolni azt a bizonyos gombot, ami elválaszt attól, hogy teljesen átadjam magam a ragadozó énemnek. Legalább ennyi emberség legyen bennem. Több úgy sincs. Elszaladtam egy erőig, amely a külvárosban található. Beleszagoltam a levegőbe, és éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mikor kinyitottam a szemeimet, egy farkassal találtam szemben magam. Nem volt derék, de most nem is voltam annyira éhes. Ez a kis farkaska pont megfelelt nekem. Nem vacakoltam sokáig, és vigyáztam közben a ruhámra is. Szinte széttéptem szegény állatkát, de nem tehetek róla. Nem bírok leállni...

     Egyszer csak kipattantak a szemeim, és egy sötét szobában találtam magam. Egy kis idő után rájöttem, hogy hol vagyok. Minden emlékem lassan visszaszivárgott. Fogalmam sincs, miért álmodtam, hogy vámpír vagyok. És ami alfurcsább, hogy jól is esett annak lenni. Össze vagyok zavarodva.

Rob mellkasán fekszem, és az álmomon gondolkodok. A fekete ruha... nekem nincs is olyanom. Én nem szoktam ilyen extravagánsan öltözködni, és a magassarkú cipő sem jellemez. Egyszerűen utálom őket! Legutóbb az évnyitón volt rajtam... És az étterem, és a dal? Még életembe nem hallottam azt a dalt, és bevallom, nem is tetszett... És a környék sem volt ismerős, és nem is beszélek fanciául! És mi van akkor ha... áhh nem! Biztos, hogy nem! Hiszen vámpírok nem léteznek, és akkor én sem leszek az. De a legutóbb is megálmodtam a jövőt... és mi van akkor, ha az csak egy véletlen volt? Ugyan már Kris! Vámpírok és természetfeletti dolgok nem léteznek. Vagyis igen... a fimekben, a könyvekben, és a mesékben...

     Nem tudtam vissza aludni, és ezért próbáltam valami másra koncentrálni... mondjuk az első közös éjszakámra Robbal. Atya ég! Ez sem volt jó étlet! Az emlékeimtől ismét fel lettem csigázva. Éreztem azt a bizonyos lüktetést a lábaim közt, és ettől mégjobban kínzott az álmatlansát. Azt akartam, hogy ismét megtörténjen. Érezni akartam Őt magamban... ohh... le kell hűtenem magam. Felkeltem, és megkerestem a fűrdőszobát. Megmostam az arcom, és a nyakam is. Nem volt rajtam semmi, csak Rob ingje. Azt is, csak a hasam közepéig volt begombolva. Halk léptekre lettem figyelmes, majd néhány másodperc után nyílt az ajtó. Rob volt az, hisz ki más lenne? Odajött hozzám, majd hátúlról magához ölelt.

      - Mit csinálsz? – kérdezte rekedt hangon. Forró lehellete a nyakamat súrólta, és nekem ennyi is elég volt. Teljesen elvarázsolt, az egész lényével ez a pasi...:P

      - Csak... álmodtam valamit, és le kelletett hűtsem magam. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni – válaszoltam, s közben egyhén szőrös karjait kezdtem simogatni.

      - Semmi baj, én is csak azért keltem fel, mert megszomjaztam, aztán éreztem, hogy nem vagy mellettem, és... azt hittem, hogy csak úgy elmentél, de aztán láttam, hogy ég idebent a lámpa – mondta ismét a nyakamba, és szinte minden egyes szavát egy-egy csók követte. Lehunytam a szemeim, és átadtam magam az érzésnek. Rob kezei az ingen keresztül kezdtek el simogatni. Először csak a hasamat, de aztán áttért a melleim simogatására. Ajkaimat egy halk sikoly hagyta el, az övét pedig egy halk morgás. Tudtam, hogyha akarok sem tudok már leállni. Rob félretolva melleimen az inget, elkezdett simogatni. Aztán magával szembe fordított, és csókolgatta, néha-néha harapdálta melleimet. Hátravetett fejjel hagytam, hogy kényeztessen, és közben éreztem azt a bizonyos lüktetést, s minél tovább mentünk a kényeztetéssel, annál intenzívebben tett magáévá a vágy. Rob fégigsimított lüktető középpontomon, és közben végig a szemembe nézett. Álltam a tekintetét, amig csak tudtam, de mikor magával ragadott az extázis s hátam ívbe feszűlt. Minden erő kiment belőlem, és ha Rob nem kap el, akkor biztos, hogy a padlón végzem. Felelmelt, és visszavitt a hálóba. Ott pedig folytattuk, amit elkezdtünk a mosdóban. Utat engedve buja vágyainknak egész éjszaka szeretkeztünk. Egy-két harapással és karmolással is gazdagabbak lettünk, de ez csak fokozta vágyainkat. Már amennyire azt lehetett... hajnalban, nem is, inkább reggel – 10kor – gondoltuk úgy, hogy ideje aludni. Néhány forró, és vérpezsdítő csók után mindketten átadtuk magunkat az álmok világának, és boldogok voltunk, amiért egymásra találtunk... 

Az étterem:

Kris álmában szereplő személy ruhája

És cipője:

És a dal, amit énekelt:

Breaking Dawn

Sziasztok!

Valószínűleg közületek sokan Twilight rajongók, és ezért arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis "jelenetet" belőle... Nos, a forrás elég ismerős, de lehet, hogy vannak közületek akik nem olvassák, és ezért inkább felteszem! Biztos mi biztos alapon! És, a fejiről csak annyit, hogy szombaton jön, sőt, az is lehet, hogy vasárnap, mert minden tanárom megbolondult, és most jött rájuk a doga íratási mánia... :P Megértéseteket köszönöm ;)

Jó szórakozást!

xoxo

N.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=tR6szxKLGy8